Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

Szentelt barka: Nagy viharban, ha volt tűz a kemencében, akkor mindig tettünk szentelt barkát bele. Annak a füstje szétoszlatta a viharfelhőket. A harangokat is meghúzta a harangozó éjszaka, volt is eredménye, szétoszlatta a komor felhőket, mindig lecsendesedett. (Zám Istvánné, 82.év, Mátraderecske, katolikus, 1999.) Parázs: Vízkeresztkor mikor hazahoztuk a szentelt vizet, akkor az üvegbe tettünk három üszögöt, parazsat, s mondtuk: az egyik üszögre, hogy Gáspár, a másikra, Menyhért, a harmadikra, Boldizsár. (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) Ostya: Karácsonykor a vacsora előtt édesapám adott mindenkinek szent ostyát. (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) A római katolikus templombelsők vallásos ábrázolásai magukban hordozták a vallásos tartalmat. A művészi ábrázolásnak különösen az írástudatlan nép számára volt nagy jelentősége. "A templomba járó közösségben a vizuális élmény előidézett egy visszafogottabb, ájtatos viselkedési formát. A lakást a templomhoz hasonlóan, szintén díszítették szakrális tárgyakkal. A gyermek ebbe a közegbe született, nap, mint nap látta a feszületet a falon, a Jézus szíve, Mária szíve képeket, a Mária szobrokat, az olvasót, a házi áldást, a búcsús szentképeket, olaj nyomatokat. Ezek a képi ábrázolások segítették a gyermek vallásosságának kialakulását és erősödését. Konfirmáció, áldozás, bérmálás A konfirmációt, áldozást, bérmálást az általam kérdezett korosztály (67-89 év) nagyon fontosnak tartotta. A gyermek életében a keresztelő után a reformátusoknál a konfirmáció a katolikusoknál az első áldozás volt a következő egyházi ünnepi szertartás. A konfirmáció a protestáns egyházak szertartása, amely a serdülőkorú fiúkat és lányokat a gyülekezet teljes jogú, felnőtt tagjaivá avatja. Előkészítő szakaszában a lelkész vezetésével a hittételeket, a Kátét, az imákat és vallásos énekeket gyakorolják. Tudásukról a gyülekezet előtt egyenként és nyilvánosan adnak számot a fiatalok, Istenbe vetett hitükről önként tesznek vallást. A konfirmáció családi ünnep is, a szülők, keresztszülők és az egész gyülekezet ünnepel. „Széken 14 évesen konfirmáltak a gyerekek. A konfirmálás utáni ebédre a rokonok, szomszédok jöttek. Régen ajándékot hoztak, ruhát vettek. A lányoknak kázsmír fersing, fülentyűs mellény, zsali kendő. A fiúknak kék ujjas, kalap. Ma már pénzt hoznak. " (Csorba Sára, 63.év, Szék, református, 1999.) Noszvajon a konfirmáció után a fiúk bibliát, a lányok zsoltárt kaptak keresztszüleiktől. A római katolikusoknál Mátraderecskén, a visszaemlékezések szerint 1930-1940 között, Szentháromság vasárnapján volt az első áldozás. Az első áldozás előtt a pap kb. két hónappal előkészítette hittan oktatás keretében a 9-10 éves gyerekeket. Erre az alkalomra a gyerekek otthon is készültek a Kis Katekizmusból, tanulták az Úr imádságát, az Angyali üdvözletet, az Apostoli hitvallást, az Isten tíz parancsát, az Anyaszentegyház öt parancsát, az Úrangyalát, a Szentháromság dicsőítését, a gyónási és áldozási ájtatosságot. A család is készült az áldozásra, a gyermeknek ruhát varratott. A kislányoknak fehér anyagból szoknyát és blúzt varrtak, a nyakukba gyöngy kalárist tettek. Fejükre koszorú és fátyol került. A fiúknak barna vagy sötétkék öltönyt csináltattak, fehér inget, viasz bokrétát kaptak. „Ráncos szoknyát kaptunk alsószoknyával, karulósnak neveztük, mert karolt, mozgott 11 BÁLINT Sándor 1987.36. 396