Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Császi Irén: Vallásos értékrend a falusi gyermekek nevelésében

nagy gonddal ügyelt a presbitérium. A vasárnap délutáni istentiszteletről távol maradó fiatalokat fegyelmezték. „A pap figyelte, hogy ki nincs ott, azt megbüntette. " Otthon az édesapa fenyítette meg a gyerekeket legtöbbször. Ki is kaptunk, édesapám olyan tarkót adott, hogy csak úgy zengett a fülünk. Farost is kaptunk. Bottal nem vert édesapám. Én is mondtam a tanítónak, mikor a fiamat vittem az iskolába, ha a gyerek rossz, tessék megverni, csak csontja ne törjön, bőre hadd repedjen. Ijesztgették is a kisgyereket. Szólok az ördögnek, majd elvisz. Mindjárt másképp viselkedett. Vagy a gyerekszedővel riogattak, hogy elvisz a zsákba. (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) Templombajárás, szentségek, vallásos gyakorlat A 4-5 éves gyermeket a nagyszülő' vasárnap és ünnepnapokon már vitte a templomba. „A templomba a Tiszteletes Úr is hívta a kisgyerekes anyákat. Vigye a karján is a szülő. " (Csorba Sára, 63.év, Szék, református, 1998.) Ott látta, hallotta, hogy imádkoztak a felnőttek is a jó Istenhez. Megtanulta, hogy a templom az Isten háza, s azt is tudták szüleik elbeszélése alapján, hogy a jó Isten fenn lakik az égben, és О teremtette a világot, az Isten igazságos, megjutalmazza a jókat, és megbünteti a gonoszokat. A templomban hallotta a zsoltárokat, könnyen megtanulta, figyelte a prédikációt. A gyermekek templombeli viselkedését szemmel tartották a közösség tagjai, az ott hallottak megjegyzéséről pedig a családban győződtek meg. Sok helyen addig ebédet sem kaptak a gyerekek, amíg a templomban elhangzottakról nagyapjuknak be nem számoltak.

9 A vallásos családok minden vasárnap kétszer jártak templomba, ezen a napon nem dolgoztak. „Nekünk nem volt szabad elmaradni a templomból. Hiába volt a takarmány lekaszálva, ha jött a borult idő, mi akkor sem mentünk gyűjteni vasárnap. " (Özv. Benke Balázsné, 83.év, Noszvaj, református, 2000.) A református gyerekek a templomba érkezés után, mielőtt a helyüket elfoglalták, állva, összekulcsolt kézzel a következőket mondták: „Imádkozni jöttem ide, szent Felséged eleibe, míg itt neved ünnepelem, szállj a szívembe Istenem. " (Özv. Benke Balázsné, 83.év, Noszvaj, református, 2000.) Iskolás kortól felnőtt kísérete nélkül, maguk mentek a templomba, ahol a tanító felügyelte őket. A római katolikus tanító díjlevelében az 1894. évi iskolaszéki határozat értelmében a tanító kötelessége között olvashatjuk: a gyermekeket vasár-, ünnep- és hétköznapokon a templomba vezetni, és ott rájuk felügyelni tartozik.

10 Továbbá kötelessége volt körmenetek alkalmával rájuk felügyelni. Vasárnap reggel a kis misére és a délutáni litániára kötelező volt elmenni a gyerekeknek. Nagyböjt idején, a lelki gyakorlatokon, ájtatosságokon is ott voltak. Egyházi ünnepek alkalmával a katolikus gyerekek helye az oltár előtt volt. „Az éjféli misén rengetegen voltunk, mindig az oltár előtt álltunk. Nagyon hosszú volt a mise, sokat énekeltünk. A régi öregek erre mondták, hogy cifra, mint az éjféli mise. " (Kovács Józsefné, 80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) A református gyerekek iskolás koruktól kezdve a szószékkel szemben ültek, a nagyobbak a karzaton. Az egyházi ünnepekre a gyerekek új ruhát kaptak, ekkor különösen örömmel mentek a templomba. Húsvétra, pünkösdre, búcsúra vagy karácsonyra csináltattak új öltözetet. „Cipőt csak nagymisére húztunk, vasárnap." (Kovács Józsefné,80.év, Mátraderecske, katolikus, 2000.) A többi napokon mezítláb jártak a gyerekek. 9 S. LACKÓVITS Emőke 1995. 425-438. 10 EFL 3182/1903 Erdőtelek 393