Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok, falifülkék Hevesen és határában

útkereszteződésben tapasztalt rontó, démonikus hatalom fölé kerekedik. így - bár az útkereszteződés továbbra is csomópont - minőségileg más, szakrális tér jön létre.

17 A településhatárnál elhelyezett keresztek oltalmazzák a város életét. Fontos tájékozódási pontok, nevükben is útjelzők (pl. Vezekényi úti kereszt, Pélyi úti kereszt). Szerepük az is, hogy az érkezőket köszöntsék, a távozókat búcsúztassák. A keresztek anyaga csak a ma is látható építményeknél állapítható meg biztonsággal, az elpusztultak esetében ezt sokszor nem közlik a leírások. A mai 13 szabadtéri feszület közül 8 kőből, 4 fából, 1 műkőből készült. Kőanyagként elsősorban szürkésfehér színű, fekete szemcsés siroki riolittufát, kisebb arányban barnásvöröses bogácsi andezittufát használtak.

18 A faféleségek közül legalkalmasabb volt erre a célra az akác, ami bőségesen nőtt ezen a vidéken. Megközelítően száz évet bír ki, bizonyítják ezt az 1905-ben, 1916ban emelt fakeresztek, melyek ma is láthatóak. A corpusok a XIX. század első felében többnyire pléhlemezből, a XX. század elején kőből készültek. Napjainkban a feszületeken 5 kőből, 5 pléhlemezből, 1 műkőből, 2 fém öntvényből készült corpust találunk. Fából készült corpusról nincs helyi adatunk. Az egyházmegye más településein a XVIII. században igen elterjedt lehetett. Erre engednek következtetni Eszterházy Károly püspök utasításai, mely szerint az eltört vagy elkorhadt fa corpusokat el kell égetni, és bádogra festettekkel kell kicserélni, a jövőben csak ilyenekkel szabad a fakereszteket díszíteni.

19 A bádog, más szóval pléh Krisztusok a XIX. század első felében gyakoriak mind fa, mind kőkereszteken. Elkészítésük viszonylag egyszerű volt. A bádogos mester kivágta a lemezt minta után, a festést „festegető pap, tanító, parasztasszony" is el tudta készíteni.

20 A kő corpusokat általában nem a keresztekkel együtt faragták ki készítőik, hanem utólag hosszú fémszögekkel, cementtel rögzítették egymáshoz. A keresztek szárainak végződéseit alkotóik többféleképpen formálták, mind az egyszerű kockafejes, mind a karéjos formai megoldások megtalálhatók, időbeli korszakokhoz nem köthetően.

21 A helyi kőkeresztek és corpusok megformálásában igyekeztek a barokk mintákat követni. A kőfaragó alkotók közül név szerint csupán az egri Krizsán Ignácot ismerjük, aki három feszületet készített az 1916-1922 közötti években. Rajta kívül a szomolyai és a siroki kőfaragók is teljesíthették a megrendeléseket, ugyanis a XX. század első felében ők látták el sírkövekkel a dél-hevesi vidéket. A hevesi temetőkben napjainkban is fellelhetők munkáik, melyet több esetben szignáltak.

22 A környékbeli kőfaragó központok (Szomolya, Sirok, Demjén) kőfaragói főként egri mesterek műhelyeiben tanultak. Munkáikban az ösztönös és a tanult formakincsükön kívül mintakönyvek is segítették őket. Ezek a mintakönyvek lényegében hasonlóvá formálták a népi kőfaragás különböző vonulatait, kistáji hagyományait.

23 így a nem szignált út menti keresztekről írásos dokumentumok hiányában, csak a stílusjegyeket tekintve, aligha állapítható meg alkotójuk. 17 LENGYEL Ágnes-LIMBACHER Gábor 1997. 25., 119., 120., 123.; PÓCS Éva 1983. 180. 18 Meghatározásukért köszönettel tartozom Bógyi József és Slakta István hevesi kőfaragó-mestereknek. 19 KOVÁCS Béla 1999. 92. 20 KÁRPÁTI László 1997. 441-460. 21 Meghatározásukat Tüskés Gábor rendszerezése alapján végeztem. TÜSKÉS Gábor 1980. 105. 22 GY. GÖMÖRI Ilona 1999. 280. 23 VIGA Gyula 1985. 30, 36. 350