Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

szabómester a XIX. század második feléből már színes virágos selyemből készült mellényről is ír, amin alul csak 1-2 gombot gomboltak be. Borovszky zöld, piros vagy fehér selyemből vagy bársonyból készült lajbiról ír, amelyik olyan szűk és rövid, hogy szinte begombolni sem lehet. Malonyay Dezső 1922-ben megjelent munkájában semmi új adatot nem közöl az egri viseletről, szinte szó szerint átveszi Borovszky Samu megállapításait.

91 Kolacskovszky Lajos 1932-ben készült kéziratai között az egri viseletről is találunk leírást. Nem az akkori, I. világháború utáni viseletről, hanem a „fél évszázaddal azelőttiről", tehát a XIX. század végéről. Tulajdonképpen megerősíti Borovszky leírását és Stokker János visszaemlékezéseit. Egy új adat található itt, az előzőekhez képest: hétköznap gatyában járt dolgozni az egri munkásember, illetve kifordított ünneplőnadrágban?

1 къ előzőekben láttuk, hogy a palócok az 1840-es évektől kezdenek alkalmazkodni öltözködésben a „polgárosodottabb városi palócokhoz". Vahot Imre írja 1857-ben: „a vendégségre készülő palóc gazda már posztónadrágot ölt, és új divatú darabjai közé tartozik a dolmány és a pruszli".

93 Az 1868-ban megjelent Albert Ferenc szerkesztette vármegye leírásban csak az ing és gatya szabásának különbségét, valamint az eltérő téli felsőruházatot (bunda, díszített és dísztelen szűr) mutatja be Frantz Alajos a megye különböző tájairól (alföldi ember, palócok, egri szőlőművesek). A posztó dolmányról azt írja, hogy a „tehetősebbek" viselik, a munkások és szegény emberek pedig báránybőrből készült ködmönt hordanak (de hogy a megye melyik részén, azt nem írja).

94 A Borovszky Samu szerkesztette 1909-es vármegye monográfia már részletesen taglalja, hogy „a népviseletben is szembetűnő a különbség a vármegye népei között. ... a palócz nagyon konzervatív, ... legjellegzetesebb a népviselet Egerben ...a férfiak jellegzetes, hagyományos ruházatát pedig csak akkor ismerhetjük meg, ha «ünneplőbe» öltöznek".

95 A palócok viseletéről azt írja, hogy nagyon egyszerű, közönséges, jobbára háziipari termék. Fényes pitykékkel kirakott sötétkék vagy fekete mellényt, kis lajbit akkor vesz magára, ha hamarjában a faluházára vagy paphoz kell mennie. Ünnepnapon azonban, ha templomba megy, már előkerül a díszes posztóruha. „... a legény »mándlyit«, rövid ünneplő kabátot, a házas ember »nemtelki«-t, barchettel vagy báránybőrrel bélelt, három sor fényes pitykegombbal ékesített és zsinórral sujtásozott rövid, testhez álló kabátot, palócz néven »nagylajbit« ölt fel. ... Ősszel lassanként előkerül ...az »unterczig« vagy »untercziglajbi« és az »ördögbőr«-пек nevezett fekete barchetből varrt nadrág. Ezeket jobbára otthon az asszonyok varrják, ... de az ünneplő gúnya, a sötétkék vagy fekete színű, derékszíjas, ellenzős és elég bőven zsinórozott posztónadrág, az előbb említett, a testhezállónál szinte szűkebb, prémezett rövid »rokk« vásári czikkből rendszerint Egerben készül".

96 Ezzel a leírással igazolni látjuk, hogy miért dolgozott még a század elején is olyan sok szabó Egerben. Stokker János visszaemlékezését is alátámasztja, mikor elkülöníti az „egriek" és a „falusiak" számára készített viseletdarabokat. Azon túl - hogy a városi, egri viselet hatott a palócokra - az is kiderül, hogy ugyanazok a szabók dolgoztak mindegyikük számára. 91 MALONYAY Dezső 1922.128. Malonyay Dezső még egy másik munkából is idéz, Benkóczy Emil 1909-ben megjelent cikkéből, amely az egri legény, a cikra jellemére is utal a viselet mellett. 92 KOLACSKOVSZKY Lajos: Eger népe. Az egri népviselet. 1932. HML kézirat. XXXI-1/2. 9. tétel. 93 KRESZ Mária 1956. 95. 94 FRANTZ Alajos 1868. 233. 95 BOROVSZKY Samu (szerk.) 1909. 204. 96 BOROVSZKY Samu (szerk.) 1909. 204-205. 321