Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében

A ruhákhoz használatos posztóanyagot Ausztriából, Bilitzből hozatták végszámra. Egerben Kánitz Lipót cégénél lehetett posztót vásárolni, de tőle ritkán vásárolt Hibay mester. Kék színű és fekete posztót használtak, többféle minőségben. Sokféle posztó felsőruhát készítettek, szabásban és díszítésben alkalmazkodva a megrendelő, az adott település divatjához. Magyar nadrág. Ellenzős szabású, nadrágszíjhoz való. Gombolás nem volt rajta. Zsinórozással, vitézkötéssel díszítették. A nadrág külső varratán lapos pertli, mellette „vízfolyásos" vékony zsinór. Bekecs és huszárka. Mindkettő téli felsőkabát volt, a díszítésükben tértek el egymástól. Ugyanazon posztóból készültek, mindkettő zsinórozott és pitykegombokkal ellátva. Bélésük fehér barhend (egriesen barhét). A bekecs alsó része „fodros", ún. „magyar mente forma", belülről piros filccel bélelve. A bekecset az különböztette meg a huszárkától, hogy a huszárka széle nem volt prémezve. A bekecs széle, szegélye pedig fekete bársony prém. A bekecset és huszárkát Heves megyében ilyen formában csak Egerben viselték. Nemteltki. A mai kabátnak megfelelő felsőruha. Csak a „falusiak" hordták, egriek nem! Derékon alul ért. Zsinórokkal és sújtassál kicifrázták, a cifrázat végét fekete színű tulipánok és levelek díszítették, amit egy gyöngyösi gombkötőmester készített. A zsinórozást is készen vették paszománt készítőnél, később pedig üzletekben.

82 A nemteltki horgolt, gömbölyű átalvető zsinórral volt ellátva, melynek segítségével a vállukra dobták, illetve a hátukon lelógatták. Lajbi (mellény). Ebben mutatkozott meg leginkább az egyes községek divatja. Úgy anynyira, hogy a szalóki ember a széles világért sem vette volna magára pl. a felnémeti vagy füzesabonyi lajbit, bár az alapszabása ugyanaz volt. Szalókon kék színű, hegyezett üveg pitykegombok kellettek a lajbira, a hátán gépi tűzés, zsinórozás nélkül. Nagytálya, Maklár, Füzesabony divatja a pakfontból való gömbölyű, fényes pityke, a háta szintén tűzött, rátét nélkül. A mellényzsebeket 4-4 pitykegomb díszítette. A makiári lajbinak csak az eleje volt kivarrott. Ezek a lajbik nyaknál záródtak, „magasan gombolódtak". Az egri, ostorosi, felnémeti lajbi viszont kivágott volt, nem nyakig gombolós. Elől „szarafás" díszítéssel, illetve zsinórozással. Amint látjuk, „minden községnek megvolt a maga követelése a lajbi díszítésénél, amihez a legszigorúbban ragaszkodott". Az egriek a posztó mellényen kívül színes virágos selyemből való, elől-hátul egyforma anyagú mellényt is viseltek. Ezen alul csak 1-2 gombot gomboltak be. Pitykével vagy színes üveggombokkal díszítették. Nyáron bő, 16 rőfös gatyához, és télen posztónadrághoz egyaránt viselték. Fertálymesterek Fertálymesteri köpönyeg. A legnagyobb dicsőség az volt egy magyar szabómester számára, ha megrendelést kapott egy fertálymesteri köpönyeg elkészítésére. A fertálymesterség története a XVIII. századra nyúlik vissza. A város életében a XVIII. század elejétől különleges szerep jutott a városrészek (kerületek), negyedek választott tisztségviselőinek, а fertálymestereknek. A kialakuláskor a városnak valószínűleg négy fertálya és fertály mestere volt, 1716-ban már hatot említenek, és a nevük decurio. Fertálymester néven 1736-ban szerepelnek először. 1772-ben alakulnak ki az első hóstyai fertályok, s kilencre emelkedett a fertálymesterek száma, 1823-tól pedig tizenket82 Ennek az anyagát úgy nevezték, hogy "iszpaham", vagy szőr(gyapjú). 315