Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Cs. Schwalm Edit: Az egri férfiviselet alakulása a források tükrében
tőre. Eleinte hivatalnokok, hivatalos iratok kézbesítői, ügyeltek arra, hogy a negyed lakosai vigyázzanak a rendre, tisztaságra, gondoskodtak a rendeletek végrehajtásáról. Hatáskörük folyton emelkedett, és nyert tekintélyt, tisztességet. A XIX. század végére már tekintélyt adott ez a cím, megtiszteltetést a jelölés, amit nem illett visszautasítani. Megbízatásuk egy évre szólt, s minden év februárjában a városháza díszközgyűlésén tették le az esküt. Egy-egy negyed köztiszteletben álló lakói - iparosok, kereskedők, földművesek, illetve a XIX. század végétől hivatalnokok, egyházi személyek - közül választottak fertálymestert. Hivatalos jelvényük: a felszalagozott fertálymesteri bot, és a százgallérú, ezüst csatos, bokáig érő fertálymesteri köpönyeg, amit tisztségével együtt elődjétől vett át a fertálymester. Ünnepi alkalommal az ünneplő ruha fölött viselték, a megbízatás egy éves időtartama alatt. A módosabb gazdák - mivel később is jogukban állt a fertálymesteri tisztet jelképező ruhadarab viselése - saját maguknak is csináltattak fertálymesteri köpenyt. 1849-ben kezdték megörökíteni a névsort, kézzel rajzolt díszes keretben. (3. kép) 1869-től, a fényképezés elterjedésével pedig közös keretben adták át arcképüket a városnak, ott van a név, negyedenként, minden arckép alatt. 83 (4. kép) A fertálymesteri szervezet 1948-ig működött. 84 A fertálymesteri köpönyeg anyaga 3 méter fekete posztó, mégpedig a legjobb minőségű. Tulajdonképpen a köpeny egy teljes szőrgallér, 2 db 140 cm széles posztóból készült, hátul egy varrással, nyakánál ráncolva. Elől a belső széle piros posztóval bélelt. Gallérja fekete bársony, a széle fekete zsinórral sujtásolva. (5-6. kép) Mellén 2 nagy ezüst csat volt lánccal, amit a megrendelő készíttetett el az ötvössel. Évtizedeken keresztül a város első szabója, Hibay György készítette a legtöbb köpenyt, csak kivételesen fordultak más mesterhez, akik aztán büszkén dicsekedve mutatták az ezüst csatot, amihez majd ők készítenek köpönyeget. (7. kép) Viseletleírások a XIX. század második felétől Az 1900-as évek elejéig tartotta magát a „régi divat", majd ettől kezdve a bekecs, huszárka, nemteltki kezdett kevésbé keresett lenni. Legtovább a magyar nadrág tartotta magát. 1914-től a falusiaknál is kezdett terjedni a zsinórozás nélküli, de még parasztos szabású sima fekete kabát. Az I. világháború után tömegesen elterjedt az olcsó, gyári cejg anyagok használata, és fokozatosan elhagyták a régi magyar viseletet. Ezzel együtt fogyatkozott a magyar szabók száma is. Már nem tudtak megélni a munkájukból. A XIX. század második felétől a XX. század elejéig elég kevés leírást találunk az egri viseletről, és ezeket sem kíséri kép. 1868-ban az Albert Ferenc szerkesztette vármegye monográfiában van egy rövid ismertetés. 85 „... A földmívelő nép nyárban inget és gatyát visel, csak fekete pitykés mellénnyel. ... Gatyája az egri szőllőmüvesnek oly rövid, hogy alig ér térdig, de oly bő szokott lenni, hogy az úgynevezett derékkorcz számtalan ráncból áll; ... Inget és gatyát mellénnyel csak nyárban hordanak, télen pedig hosszú szárú csizmába húzott szűk nadrágot viselnek derékszíjjal, ezenfelül a tehetősebbek posztó dolmányt, a munkások és szegényebbek báránybőrből készült ködmönt; ... míg az egriek, különösen a fiatal tehetősb ka83 BREZNAY Imre 1926. 125-158. Részletesen leírja a fertálymesterség történetét, feladataik alakulását, díjazásukat, megválasztásuk körülményeit stb. a XVIII. század elejétől 1926-ig. 84 BAKÓ Ferenc 1994. 11. Az Egri Lokálpatrióta Egylet kezdeményezésére a fertálymesterséget 1995-ben megújították. 85 FRANTZ Alajos 1868. 227-304. 316
