Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Veres Gábor: Közösség és környezet. A környezet hatásai a Bél-medence népi társadalmára a XIX. század második felében

kölcsönhatás érvényesül a közösség és az egyház között. Az egyház építteti a templomokat, plébániákat, korszakunkban az iskolák jelentősebb részét és rendezi be céljainak megfelelően. A vallás gyakorlásának legfontosabb színtere a templom. Mind a hat településen magaslaton épült. A vallásos objektumokat, szent helyeket a való és a transzcendentális világ közti átmeneti, áttörési pontokon építették fel. A kapcsolat nem az építmények megszentelésével jön létre, az építtetők rátalálnak a két világ közti áttörési pontokra, s az objektumokat már szent helyekre építik. A templomok elhelyezkedése a települések magasabb pontjain ehhez a világhoz, az istenhez való közelséget szimbolizálják. A templomot és az ott található tárgyakat különleges tisztelet övezte, s gyakran mágikus erőt is tulajdonítottak az innen kikerülő daraboknak.

12 Érdemes megvizsgálni, hogy a Bél-medence templomai hogyan néztek ki a XIX. században. Milyen szakrális térbe léptek be a közösség tagjai, milyen tárgyak, építmények alkották a helyi társadalom vallási környezetét,

13 azt a környezetet, mely az ember alkotta mesterséges környezet részeként, sajátos vallásos településszerkezetet alkotott. Az apátfalvi parochiális épület áll 6 szobából, 4 a plébános, 1 a káplán, 1 a gazdasszony részére. A falak össze vannak repedezve, a szobák közül kettőnek a padozata el van avulva, az ajtó zárak rosszak, áll továbbá: egy hideg és egy meleg konyhából, amaz sütő kemenczével, ez takarék tűzhellyel, mind a kettő jó karban, továbbá: egy élés kamrából, ez és a hideg konyha földes talajú, a meleg konyha téglás. -Az ajtó záraival együtt valamennyien rosszak. -Ali végre pinczéből, melynek lépcsői és külső, belső ajtók el vannak korhadva. - Ezen épület cseréppel van fedve, és jó állapotban. Udvaron áll: 1. Magtár cserépfedél alatt, deszkázott fiókokkal jó karban, 2. Istálló zsindely fedélzet alatt, van benne egy a lovak, egy a szarvasmarhák és a vendéglovak, egy a sertések részére. - Vendéglő istálló és sertésól padlása pacsit, szóval tapasztva, hídlás nélkül elavult jászolyal, - a ló és a szarvasmarha istálló jó hídlás, jászoly és széna tartóval van ellátva, a marha istálló padlás deszkája ki van javítva. - Ugyan ezen fedél alatt van, egy hideg éléskamra és egy félszer záros nagy ajtóval és jó padlással. -Az épület falai és vakolata javítást kívánnak. 3. Csűr zsindely tetővel, mely avuló félben van. 4. Aprólék ól, léczezett oldalakkal rossz karban. - A kerítés részein leczezett kő oszlopos, részint kőfal, részint úgynevezett rovás, végre részintsövény. - A templom felé eső rovás és sövény elavult csinálni fogják. Megjegyezendő a lelkész lak javítás alá vétele felsőbb helyről elrendeltetett, úgy szintén az istálló és a kertek is ki fognak javíttatni. A lelkész lakhelye a parókia, sajátos helyet foglal el abban a vallásos településszerkezetben, mely a falusi közösség „mesterséges" környezetében fennállt. A parókia a szakrális tér központja, a templom közelében helyezkedik el. A vallásos környezethez való kapcsolódását azonban nem közvetlenül az objektum funkcióján keresztül nyeri, hanem a falu egyházi vezetőjének személye által. A papot nagy tisztelet övezte a Bél-medence valamennyi településén. Ő vezette a legfontosabb szertartást, a misét, keresztelt, esketett, temetett. Jelen volt a közösséghez tartozók életének legfontosabb eseményeinél, személyén keresztül kapcsolódtak a hivatalos valláshoz a településen élők. Lakhelyét ennek megfelelően tisztelet övezte, megtiszteltetésnek számított, ha valakit vendégül látott. A pap és a hívek transzcendens világgal való kapcsolata a templomban valósulhatott meg, de a szertartást végző személyen keresztül a plébániaházat is könnyen elfogadta a közösség a szertartás helyszínéül. Bélapátfalván az 1744-ben újraszentelt külső templom messze esett a falutól. Ezért hétköznap és rossz idő esetén sokáig a plébánián berendezett kápolnában tartották az isten12 BARTHA Elek 1992. 44. 13 EFL. Parochiális Iratok, Bélapátfalva 1893. A korabeli források közlésénél az egész tanulmány során megtartottuk az eredeti helyesírást. 283