Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)
Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében
A noszvaji és bélapátfalvi legeltetési társulat az 1930-as években kavicsbányát és homokbányát üzemeltetett. Noszvajon a helybeliek 50 fillért, az idegenek és a fuvarosok 80 fillért fizettek köbméterenként. A bélapátfalvi homok kocsinkénti díja 20-30 fillér volt a pénztárnoknak befizetve. 150 A felsőtárkányi gazdaközönség kőbányájából a közbirtokosság területén meszet égetőktől rendszeres használati díjat szedtek és a kő árát is megfizettették. A mészégetők kötelesek voltak minden kemencét előre bejelenteni az elnöknek, és 1922-ben kemencénként 400 korona haszonbért fizetni. 1925-ben használati díj fejében a kiégett mészből 30-50 mázsáért 50 kg, 50-75 mázsáért 70 kg, azon felül 100 kg mész árát tartoztak befizetni. 1942-től kemencénként 10 pengő haszonbért, a mészkőért pedig kemencénként 8 pengőt követelt a közbirtokosság a mészégetőktől. A kemence minden év végén a közbirtokosság tulajdonába megy vissza, és azt a következő évben nem köteles a birtokosság ugyanannak az égetőnek juttatni. 1945-ben már három mázsa mész árát kérték a mészgödrök használatáért és ugyanennyit egy-egy kemence kőért. A mészkemencék ellenőrzése a kisbíró, illetve a pusztagazdák feladata volt. 151 Bélapátfalván 1938-39-ben egy budapesti társaságnak megengedik a kőszénkutatást a közbirtokosság területén, amiért 1939-ben 3000 pengőt kaptak. A rendkívüli közgyűlés úgy döntött, hogy a pénzt a vezetőség illetőség szerint ossza szét, de akinek adóhátraléka van, azét be kell tartani. 152 Ahol kovácsműhely volt a társulat tulajdonában, ott annak a bérbeadása is bevételt jelentett. Bélapátfalván 1934-ben félévre 30 pengőért, 1938-ban egy évre 40 pengőéit, 1943-ban pedig havi 10 pengőért adták bérbe. Nem a pénz a fontos - mondták -, „hanem a kovács szükségessége" V 53 Összegzés A paraszti gazdasági közösségek sajátos típusát alkotják a közös legelőhasználatot szabályozó közbirtokosságok, legeltetési társulatok. Ezek az országos gyakorlathoz hasonlóan Heves megyében is jórészt központi rendeletek nyomán jöttek létre, de mindennapi működésükben a helyi hagyományok és a lokális gazdasági érdekek érvényesültek. A paraszti tulajdon létrejöttének tárgyi kereteit az 1848-as jobbágyfelszabadítás teremtette meg, de amíg a jobbágy az általa művelt földnek szabad tulajdonosa lett, addig a legelők - az erdőkhöz hasonlóan - az egyezségen vagy peres eljáráson alapult elkülönözések eredményeként felosztatlanul és a telki állományhoz arányosítva kerültek az 1850-es, 1860as években a Heves megyei parasztság tulajdonába. Az egyéni tulajdon és a közös használat jogi és szervezeti összehangolásának napi gyakorlatát azonban még évtizedekig nem szabályozta törvény. így a faluközösség feudális szervezetében megvolt közös legelőhasznosítás idomult az új lehetőségekhez és szükségletekhez. Az államhatalom tudomásul vette, hogy a közös használat érdekében létrejövő közbirtokosságok, gazdatestületek, zsellérbirtokosságok a korábbi rendi választóvonalak mentén határolódjanak el egymástól. Ennek eredményeként akár egy faluban is egymás mellett létezett és maradt fenn lényegében a kollektivizálásig a 150 HMLV-263/2; V-210/a/15. 16-18. 151 PETERCSÁK Tivadar 1987a. 156. 152 HML V-210/a/15. 96., 101. 153 HMLV-210/a/15. 14-15., 73., 150. -273