Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

akik legelőilletőségüket nem használják ki".

66 A második világháború után az egyes gazdák már csak a legeltetésre jogosító legeltetési bárca birtokában hajthattak jószágot a legelőre, amit a társulat vezetősége adott ki. 1942-ben a közlegelőre kihajtandó állatok biztosítását rendeli el a megyei alispán. Ennek szükségességét mélyen átérezték a noszvajiak, hiszen itt hihetetlenül rossz, szakadékos és vízmosásos a legelő, s így ritka az az év, amikor valakinek a jószága el ne pusztulna. Ezért elhatározzák, hogy amikor az állatok legelőre való összeírása történik, minden szarvasmarha után annak tulajdonosa köteles évente l-l pengőt befizetni, és az így befolyt összeget postatakarékpénztárban helyezik el. Baleset alkalmával a kényszervágott állatot közfogyasztásra mérik ki, s ennek során minden állattartó gazda kötelezendő a hús elvitelére a megállapított ár mellett. A hús értékesítéséből befolyt bevétel a takarékösszegből egészítendő ki a társulat választmánya által megállapított összegben, s így a károsult gazda az elpusztult állathoz hasonlót vásárolhat magának. A közbirtokosság vezetősége, illetve az elnök, a pusztabíró, mezőbíró a tavaszi kihajtás előtt szemrevételezte a legelőket és gondoskodott azok megfelelő tisztításáról, karbantartásáról. A tavaszi közgyűlések, vezetőségi ülések rendszeres témája a legelőtisztítás megszervezése. A kistályai legelőrendtartás szerint „a gyom és tövis irtást a legelő tulajdonosok közösen, minden külön díjazás nélkül tartoznak végezni".

61 A családok legelőilletőség, vagy számos állat arányában vettek részt a közös munkában. Bélapátfalván 1944-ben egy legelőjog után 2 napi legelőtisztítás járt, amelyet 15 pengővel lehetett megváltani. Felsőtárkányban a gazdaközönség tagjait dobszóval értesítették a tövisvágás időpontjáról. A munkára a mezőbírók felügyeltek, s ők ellenőrizték, hogy ne maradjon magas csonk a kivágott bokrok után, mert az könnyen felsértette a jószág lábát. Az 1940-es években már nem szerveztek mindig közmunkát, hanem bérmunkásokkal tisztíttatták ki a legelőt és a költségeket illetőségenként kivetették a tagokra. A legelő karbantartását szolgálta Mezőtárkányban a tavaszi körülárkolás és a boronálás. Noszvajon a legelő jó karban tartására 1933. április 2-án legeltetési munkatervet fogadtak el. Ez intézkedett a közlegelő állományának megóvásáról, a legelőjavítási munkákról (gyomirtás, kőszedés, trágyázás), karbantartásáról, szükség dögterek létesítéséről. A legelőjavítási munkálatok között „ a takarítás célja a legelőről eltávolítani mindazt, ami a fű növését gátolja, a gyepet rongálja, a legeltethető területet kissebbíti és a legeltetés gyakorlását korlátozza. Gyombokrok, marharágott cserjék a föld színe felett sima lappal elvágandók, ez lehetőleg nyáron kánikulában foganatosítandó, amikor is a nedvkeringés a csonkában megrökönyödik és a sarj adási képessége a legkisebb. A kivágott bokrok a vízmosások megkötéséhez használandók fel ...A legelő felszínén lévő apró guruló kövek a legelőről eltávolítandók, úthelyek kitöltésére és vízmosások megkötésére használandók fel. Azoknak csomókban a legelőn való hagyása tilos. Hangyabolyok, vakondtúrások ősszel a föld színe felett kapával elcsapandók és tavasszal vasgereblyével eltéregetendők. Feltaposott marhajárások, ösvények ősszel felkapálandók és tavasszal befüvesítendők ... A legelő trágyázása a fekvőhelyek változtatásával történjen úgy, hogy itatás után a csordás a jószágokat más és más helyre hajtja delelni, s az ottmaradt trágyát a pásztorok kötelessége mindig eső után a legelő silány részén szétteregetni. Az állatoknak állandóan a kutak körüli deleltetése tilos. "

68 66 HMLIV-414/17. 67HMLIV-414/17. 68HMLV-263/1.93. 254