Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Petercsák Tivadar: Paraszti közbirtokosságok, legeltetési társulatok Heves megyében

A Földváralja társaság az 1904-es földvásárlás során jött létre, amikor főleg szegényparasztok vásároltak meg 134 magyar holdnyi, zömmel kaszálóterületet holdanként 200 koronáért. A 30 részvényre osztott területen részvényenként 1 kat. hold volt a szántó, a többi kaszáló. A kaszálókat azonban hamarosan felszántották és a szántóföldi művelés vált jellemzővé rajta. A kis társaságnak az elnökön és gazdán kívül 6 bizottsági tagja volt és egy kerülője. 1905-ben Graefl Andor 136 magyar holdnyi területet adott el, a Császlódot. A 9 részvényre osztott birtok kezelésére alakult a Császlódi társaság, amelynek első vezetői Gál Pál és Oláh Imre gazdák voltak. Az eredetileg kaszálók egy részén szőlő- és gyümölcs-telepítéssel próbálkoztak, de a gyakori árvizek miatt végül ismét szénatermő rétként hasznosították. 1905-ben még egy jelentős birtokvásárlása volt a poroszlói parasztságnak. Ekkor adta el a Kassai püspökség a Csapó nevű határrészen fekvő 2 ezer magyar holdnyi birtokát, amelyet 100 részvényre osztottak úgy, hogy minden vásárlóra jusson a jó és gyengébb minőségű területekből. A megalakult Csapói társaság első elnöke Dienes Imre, első gazdája Gacsal Imre volt. Ez a társaság rendelkezett a legtöbb közös jövedelemmel. Nemcsak a közös kiadásokat, a kutak és a Kis-Tisza híd építését és ezek karbantartását, valamint a közösben maradt társasági terület adóját tudták kivetés nélkül fizetni, hanem alkalmanként osztalékot is fizettek a tagságnak. Jövedelmük származott a Holt-Tisza halászati jogának eladásából (1920-ban három évre 22 410 koronáért értékesítették). Ősszel sarjúkaszálás után a letakarított nyilasokat őszi legelő céljából eladták azoknak a társaságoknak, amelyeknek nem volt őszi legelőjük. A gulya hálatását viszont azok a tulajdonosok fizették a társaságnak, akinek a nyilasán hált a gulya, s ilyenkor az állatok jól megtrágyázták a földet. A fentieken kívül a társaság közös használatában maradt erdőből kitermelt fából, rozséból és fűzfavesszőből volt jövedelme a társaságnak. APorongi társaság 70 magyar holdnyi területét 1909-ben vették az egri káptalantól. Az alapító vásárló Szecskó István volt, s neki jutott a legnagyobb birtok (5 hold). A többi 65 holdat 1-2-3 holdas nagyságban vásárolták meg a gazdák holdanként 300 koronáért. Az új tulajdonosok főleg kukoricát és más kapásnövényeket termeltek, de a Kis-Tisza partján lévő fűzfa- és nyárfaerdő tűzi- és haszonfával látta el a társaság tagjait. Az 1930as években ezen a területen is fellendült a gyümölcstermesztés. Az első világháború után az 1920-as évi XXXVI. te. alapján megvalósult földreform következtében a hadirokkantak, hadiözvegyek, földnélküliek jutottak 800 kat. holdnyi földhöz, amelyen a már működő társaságok mintájára megalakították a Jogosult társaságot, amit neveztek OFB Társaságnak, illetve Nagy Jogosult Társaságnak, mivel 1922-ben az újonnan leadott földeken megalakult a Kis Jogosult Társaság. Mindkét társaságnak volt elnöke és gazdája. A Wágner-réti társaság 1936-ban alakult, miután Wagner József ügyvéd irányításával 1500 kat. holdnyi földet vásárolt a 350 gazda, holdanként 500 pengőért 1-10 hold közötti parcellákban. Első vezetője Szűcs Lajos elnök és Sajtos Sándor gazda volt. A poroszlói parasztság utolsó földvásárlása 1940-ben történt, amikor kis- és középparasztok 252 kat. hold szántóföldet vásároltak a Szartos nevű dűlőben, innen a Szartos társaság elnevezés. A poroszlói földvásárlások mindig közösségekben történtek, s utána paraszti társaságokat alakítottak. Ezek tevékenysége a földvásárló közösség összefogására, területük közös megőriztetésére, a közös legeltetés megszervezésére, pásztorok és kerülők alkalmazására és más közös ügyek intézésére irányult. 250