Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Kozári József: Adalékok a XIX. század második feléből a Mátra-alja mezőgazdaságának történetéhez

N ел о ХЛ A termények neve Mértékegysége Piaci átlagárak osztrák értékben N ел о ХЛ A termények neve Mértékegysége 1867 1868 1869 1870 1871 1872 Átlag N ел о ХЛ A termények neve Mértékegysége Ft. Kr. Ft. Kr. Ft. Kr. Ft. Kr. Ft. Kr. Ft. Kr. Ft. Kr. 13. Őszi szalma Mázsa 32 28 32 31 29 28 30 14. Tavaszi szalma Mázsa 46 55 55 52 59 58 54 15. Széna Mázsa 1 20 80 1 25 75 1 15 85 1 16. Sarjú Mázsa 1 60 1 5 55 95 65 80 17. Must Akó 5 5 4 5 5 6 5 A táj terményeinek értékesítését nagymértékben elősegítik a tájat átszelő, jó karban lévő utak, valamint a vasúthálózat, és a gyöngyösi gabonapiac. Ugyancsak jó lehetőséget kínál a gyöngyösi gőzmalom és a szeszgyár, mely „a termelőknek némileg biztos vevőkül szolgálnak". A tájra jellemző gazdálkodási rendszer a háromnyomásos volt még a múlt század utolsó harmadában is, tehát termést évente csak a szántók kétharmada adott, melyeken a tavaszi, az őszi és a keverőszántást kellett elvégezni, s ezek mellett még egy másfajta szántás, az ugarolás is fontos feladatnak számított. Az ugar 1/5-öd részét trágyázták évente, s főleg búzát, kétszerest, rozsot, árpát, zabot, kukoricát, és burgonyát termesztettek. A szántógazdálkodás mellett a táj másik fő terménye a szőlő, illetve a bor volt. A szőlőket többnyire napszámosok művelték. Az ő feladatuk a nyitás, homlítás, háromszori kapálás, kötözés és tisztítás volt. A vízparti réteket kétszeri kaszálás után legeltették, míg a magasabban található, azaz „partos helyeken fekvő" rétekről csak öreg szénát tudtak begyűjteni, vagyis az első kaszálás után már csak legeltetésre voltak jók. A kisbirtokokon a lovak erejét használták a szükséges gazdasági munkákhoz, míg a nagy és a középbirtokokon a szarvasmarhát fogták igába. Utóbbiakon azonban már gépeket is alkalmaztak, cséplő- és vetőgépek formájában. Állattartásra csak a nagybirtokon volt lehetőség, mert a tagosítások után a volt közlegelőket feltörték, s így „a kisebb birtokosoknál csak a legszükségesebb házi szükséglethez megkívántató haszonállatok tartatnak, melyek csak nyomorúságosan tengődhetnek, nem lévén elegendő legelőjük, s ily rossz tartás végett a szaporodás is csekélynek mondható. "

I2 A napszámbérek alakulásáról vidékünkön a következő kép állítható össze forrásunk alapján: Napszám A szőlővidéken A „mezei gazdasággal" foglalkozó részen Napszám Tavasszal Nyáron Ősszel Tavasszal Nyáron Ősszel Napszám Forintban és krajcárban Férfi 1,20 1,20 60 40 1,00 40 Asszony 60 70 40 30 60 30 Gyermek 30 50 30 25 30 20 12 A Gyöngyösi Becslőjárás mezőgazdasági leírása 19-20.1. GyKBA HMF 293444/891 III. 26/11 219