Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Kozári József: Adalékok a XIX. század második feléből a Mátra-alja mezőgazdaságának történetéhez

leti síkságain az esőhiány okozta forróság teszi tönkre a vetemenyeket.

4 Az ősz ezen a tájon „szelíd és enyhe lefolyású, olyannyira, hogy az őszi napok gyakran a tél közepébe is benyúlnak, a tél viszont rendetlen, hol rövidebb, hol hosszabb, néha száraz fagygyal, nagy hideggel, majd igen sok hóval. Derek és ködök az ősz végén állnak be. Szélvészek ritkán fordulnak elő, a záporok sem gyakoriak, és kárt csak azon községekben okoznak, melyek a Mátra hegység tövében fekszenek. "

5 A jég által okozott károk errefelé nem gyakoriak, egy-két község határában azonban előfordulnak. A terület északi, hegyvidékre eső felén erőket, erdei legelőket, valamint a fennsíkokon szántókat, réteket, legelőket és szőlőket, míg a másik, déli felén, a „rónán" legnagyobbrészt szántókat, kevés rétet és legelőt találhattunk a múlt század második felében.

6 Jóllehet a Mátrában sok forrás található, ezek nyáron többnyire kiszáradnak, vagy csak nagyon kevés víz csörgedez bennük, így elmondhatjuk, hogy a terület vízben szegény. Igaz viszont, hogy „tavasszal megindulnak a források is, patakok is, vagy nyári nagy záporok után hirtelen áradnak, amidőn a szomszéd földeket elöntvén sok pusztítást okoznak".

1 Említésre méltó folyók a térséget nyugatról szegélyező Zagyva, és a délkeleti szélén kanyargó Tárna. A többi vízfolyás, mint a Gyöngyös, a Mérges, a Toka, a tarjáni, a patai, a veresmarti, a visontai, a markazi és a többi kis patak medre csak hóolvadáskor, vagy nagy nyári záporok után telik meg. Említésre méltó a táj közepét átszelő Bene patak, mert „sok malmot hajt, és az iparra nézve ez által fontos víz".

8 A terület északi felének nagyobbik részét kitevő Mátra hegység talaja trachit alapú márgára és homokkőre települt sárga agyag, vagy sárga agyagos homok, egyes helyeken „sekély rétegű" sárga agyag és homokkő. A hegység déli nyúlványain a „sekély rétegű, korhanyban" (televényben KJ) szegény szürke agyag sárga agyag altalajjal, és szórványosan sárga agyag talaj a jellemző. A Zagyva völgyben, és a tőle keletre lévő területeken Ecséd-Hort-Csány vonaláig televényes fekete homok, és „korhanyban" szegény homoktalajok találhatóak, míg a Mátrától délre és keletre elterülő „ rónaságon " a televényes, de sok helyen a televényben szegény fekete és barnás agyag az uralkodó. A legdélebbi peremen található községek határaiban szórványosan mélyrétegű agyagos, szikes, illetve kavicsos talaj is előfordul.

9 A talajviszonyok ismertetését az azok megműveléséhez szükséges erő és idő különbözősége indokolja. Természetesen az agyag talajok megművelésére több, a homoktalajokéra kevesebb ráfordítás szükséges, de az sem mellékes, hogy sík, vagy „partos" fekvésű-e a terület. Kötött talajon egy katasztrális hold megműveléséhez, tehát az ugaroláshoz, a keverő, majd vetőszántáshoz és a boronáláshoz 11 igás marha egynapi munkájára volt szükség, a napot tíz munkaórával számítva. Homoktalajon ez 3

Á nap alatt volt teljesíthető. Szőlőkben könynyű talajon 48, nehézen viszont 58 munkás tudta egy nap alatt, napi 10 órában a szükséges szőlőmunkákat, vagyis a nyitást, metszést, homlítást, háromszori kapálást, kötést, fedést és szüretelést egy katasztrális holdon elvégezni.

10 Meghatározták a talajviszonyok az előállítható termények körét is. Agyag talajon a búza, kétszeres, árpa, kukorica, homokon és sárga agyagban a rozs, zab, kukorica és a bur4 U. O. 5. p. 5 U.O. 6 U. O. 6. p. 7 U.O. 8 U. O. 7. p. 9 U. O. 7-10.1. 10 U.O. 11.1. 217