Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

Érdekességként említjük, hogy a muraközi kőolaj az 1848-49-es szabadságharcban is szerephez jutott. 1848. szeptember 11-én a magyar forradalmat eltiporni igyekvő Jellaéic horvát bán csapatai több helyütt átlépték az országhatárt képező Dráva folyót. Előlük Teleki Ádám a Muraközből kivonta a honvéd csapatokat, viszont a horvátok közeledésének a hírére Gyika (Chica) Jenő honvéd őrnagy, a zalai önkéntes nemzetőr zászlóalj parancsnoka a Bányavárról (Peklenica) hozatott bitument, s azzal bőven bekenette Muraszerdahelynél, a Mura folyón átívelő fahidat, majd felgyújtotta azt. Ezzel egy ideig késleltette azt, hogy Jellacic csapatai Zala megye és az ország középső területei felé kijuthassanak.

237 Szénhidrogénekre utaló nyomok Heves megyében, az újkorban Heves megye területéről a szénhidrogének közül a kőolaj előfordulására a legelső adatot 1799-ben Kitaibel Pál jegyezte le, amikor a Párád környéki timsós ásványvizek kapcsán megemlíti, hogy a „timsós táróban" hegyiolaj (Bergöl) szivárog a kőzetből, az Ilona-völgyben pedig naftával átitatott homokkövet észlelt. Kitaibel volt az, aki a parádi forrásban elsőként felismerte a hegyi nafta jelenlétét.

238 Kitaibel Pál korai tudósítását a parádi olaj-előfordulásról a XIX. század első felében mások is átvették. 1813-ban Doszlem Károly írása említi meg a Literarischer Anzeiger с. folyóirat májusi számában. 1817-ben Zipser írta a hazai ásványokról készült kézikönyvében: „Erdöl in den Gruben"™, vagyis kőolaj található a bányákban. 1819-ben Fáy András írja a parádi csevice összetevői közt: „Hegyi-Nafta. Ezt ugyancsak szagáról gyaníthatni, de azért jelenléte kétséget nem szenved, amellyet erősít az is, hogy a források olly homokkő hasadékjai közzül szivárognak, s viztartójok is belőle vágynak kivágva, mellyből kivált friss töréssel tűzhöz téve ezen Nafta izzadik ki. Ennek szaga néha a böfögésen is érzik a kénkőszag után".

240 Kitaibel Pál az 1829-ben megjelent Hydrográphia Hungáriáé с müvében részben a saját 1799-es tudósítása, továbbá Doszlem 1813-as írása alapján ismét leírta a régi aknákban előforduló parádi kőolajat.

241 Magda Pál 1832-ben jegyezte fel: „... Bergöl hinter Párád".

242 A közlést átvette Fényes Elek 1837-ben, amikor utalt a Párádon található hegyi-naftára.

243 1853-ban Erdey Pál is megemlékezik a parádi csevicében érezhető naftáról, s megjegyzi, hogy „jelenleg olly nagy mennyiségben nincs cseviczénkben, hogy illatja által feltűnnék". Leírja, hogy az üveghuta mögött az ún. Sóscsere rétjén egy patakocska oldalában csörgedez egy kis forrás, melynek vizében hegyi olaj van, melynek a szaga már néhány lépésnyi távolságból észlelhető.

244 1868 augusztusában a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri nagygyűlésének is témája a parádi olaj-előfordulás, ahol a község határának „egyik pontján bugyog ki egy forrás, mit Fekete vagy Rossz Csevicének mondanak. Ize kiválólag kőolajra emlékeztet, a kőzet, 237 BENCZE Géza 1994. 35-36. 238 KITAIBEL Pál 1799. 25-31. 239 ZIPSER, CHRISTIAN Andreas 1817. 280. 240 FÁY András 1819. 12. 241 KITAIBEL, Pauli 1829.11. 151-158. . 242 MAGDA Pál 1832. 348. 243 FÉNYES Elek 1837. III. 191. 244 ERDEY Pál 1853. 70-71. 136