Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

monta vagy németül Krummholzbaum, azaz a henyefenyő szurkos részéről készült fenyőolaj előállításáról tudósít 1793-ban Blaskovits József,

130 majd 1819-ből Magda Pál.

131 4. kép. Túróc megyei olejkár egy 1820-as akvarellen. A kőolaj előfordulása a történeti Magyarországon A régi korok embere a kőolajat nevezte petróleumnak, naftának, földi szuroknak, degetnek és bitumennek. A kőolajra rábukkantak ásott árkokban, kutak, patakok vagy folyóvizek felszínén, minden olyan esetben, amikor az olaj a felszínre szivárgott. Az oklevelekben legelőször 1075-ben Hont vára kapcsán említik „per silvam Huntiensem quae Hungaricae Surkuscher vocatur".

n2 Ez esetben a honti erdőn átfolyó szurkos, feltehetően kőolajjal szennyezett patakról esett szó. A magyar „olaj" szó 1309-ből ismert, közfőnévként a XIV. század végétől fordul elő, latin és szláv közvetítéssel „olej" formában került a magyar szókincsbe.

133 A kőolaj elneve130 BLASKOVITS József 1793. 252-253. 131 MAGDA Pál 1819. 208; 221. 132 GYÖRFFY György 1987. III. 200. 133 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 1970. 2. 1073. 120