Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

marószódával. A szappannak valót jól szaporította a fenyőszurok, amelyből zsiradék nélkül is főztek szappant. A szurkot kiolvasztották, leszedték róla a terpentinolajat. A megolvadt fenyőszurkot a salakjáról letöltötték és úgy adták a zsiradékhoz vagy főzték meg szappannak. A szurkos szappan keményebb, gyengébben habzik, viszont jó illatú."

0 A fenyőfából készült kátrányt a Bakonyban nevezték gyantának is, elsősorban a kocsikenőcs céljára égették és használták. Az 1850-es években még a Somogy megyei világi uradalmakban (Esterházy, Festetich) a béresek szekereit kalamásszal vagy degecnek nevezett égetett szurokkal kenték.

1

" Szinte lehetetlen a szurok sorirányú felhasználását a XIX-XX. században nyomon követni. A falun és városon dolgozó kovácsmesterek még napjainkban is szurkozzák a lovak patáit. A ló patkolás után rendszerint letisztítják, lereszelik az állatok sérült patáit, majd ezeket a sérüléseket szurokkal bekenik. A kisipari műhelyekben is sokfelé alkalmazták a szurkot. Az ötvösökről már szóltunk. A cipész és csizmadia műhelyekben a lábra való széleit szurkozták vízhatlanítás miatt. Nagymennyiségben felhasználták üveggyáraink is az ásványvizes palackok szurkolására a XVIII-XIX. század során. A szurok hadi alkalmazásáról - Eger vára kapcsán - külön szólunk. Itt csak megemlítem, hogy ebben a korszakban a gyújtónyilak és a különféle tüzes szerszámok készítéséhez fenyőszurkot használtak."

2 A végvári harcok korában általánosan használták tüzes eszközök készítésénél a terpentint és szurkot. Székesfehérvár 1601. évi ostrománál a használatát John Smith kapitány írta le."

3 2. A szurok alkalmazása a világításban A világítóeszközöknek jelentős csoportját alkotják a fáklyák, amelyek lucfenyők fájának gyantájából készített világítóeszközök voltak, s ezek olyan előnnyel rendelkeztek, hogy sem az eső se a szél nem oltotta el a tüzet. Hátránya is volt a szurokból készült világítótestnek, mert azok erősen füstöltek, kormozódtak, s így jobbára szabad téren lehetett használni azokat. Pozsony városát már 1510-ben a városkapunál elhelyezett vasserpenyőkben égő szurokkockákkal világították ki. Ezen kívül a világításra felhasználták még a szurok koszorúkat is, az alkalmazásukat csak 1760-ban váltották fel a faggyú mécsesekkel. "

4

Erdélyben az erdőn fenyőszurokkal gyújtottak tüzet. Száraz kéregdarabra szurkot tettek, azt meggyújtották és rá aprófát tettek. A szabadban történő tűzgyújtásnak ez volt a legbiztosabb módja."

5 110 CSERGŐ Bálint 1978. 46. 111 HEGYI Imre 1978. 107. 112 KALMÁR János 1971. 184. 113 „Negyven-ötven hasas edényt készített elő, megtöltve azokat egy-egy maréknyi puskaporral, majd terpentin, kén és szurok keverékkel vonta be, ezután négybe vágva megannyi muskéta töltetet úgy, hogy részeit a vágás közepe tartotta össze, belenyomkodva a szurkos keverékbe, s az egészet ugyanazzal az eleggyel fedte be. Erre került egy jó erős flastrom, majd a tetejébe egy jó vastag gyutacs, alaposan átitatva lenolajjal, kámforral s kénporral. Az edényeket ügyesen szurokra kötötte s berepítette az ellenség sorai közé. " - Angol és skót utazók a régi Magyarországon 1994. 26. 114 ORTVAY Tivadar 1895. 369-370. 115 CSERGŐ Bálint 1978. 46. 117