Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Csiffáry Gergely: A szurok és a kőolaj használata a régi Magyarországon

3. kép. Kettősfalú téglából emelt szurokégető kemence a Pozsony megyei, Pálffy féle malackadetrekői uradalomban a XIX. század végén. BOROVSZKY Samu Én. 289. A XIX. század végi Magyarországon a szurokégető kemencék különféle típusai léteztek. A legegyszerűbb vermeken vagy gödrökön kívül alkalmazták az agyagkemencéket, a téglából épülteket, s végül ismerték a vaskemencéket vagy retortákat. A kemencéket az erdők belsejében állították fel, így nem kellett a nyersanyagot messzire szállítani, s itt volt a legolcsóbb tüzelőanyag is.

102 A kemencék felsorolt típusai egyfajta technikai fejlődésre utalnak. A legősibb szurokégető gödrök alkalmazása középkori gyökerű, ipari forradalom előtti technika. A kettősfalú kemencék bevezetése a XVIII. században a manufakturális korszak találmánya. Végül a vasretorták használata a XIX. század második felében, a gyáripari korszakban terjedt el. A legrégibb hazai gyár, amely a fa száraz desztillációjára létesült 1885 előtt kezdett termelni a Nyitra megyei Moraván. 1896-ban hasonló technológiával működő üzemek léteztek: Marosszalatna (Arad), Nagybocskó (Máramaros), Perecsény (Ung), Szomolany (Pozsony), Turjasebes (Ung) településeken.

103 A napjainkban is használt retortákban a falepárlás során, a fát levegő kizárásával hevítik, s a keletkező gáz és gőz alakú terméket elvezetik. A gáz alakú termék a fagáz, ez 50% szén-dioxidot, 28-30% szén-monoxidot, 10-18% metánt, 2-3% etilént és 1-2% hidrogént tartalmaz. A fagázt a lepárló berendezések fűtésére használják, amelynek a fűtőér102 Pallas Nagy Lexikona 1895. 273. 103 MATLEKOVITS Sándor 1898. VII. 715. 115