Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében
Nem volt soha egyszerű a rendezvénysorozat szervezőinek, rendezőinek feladata, hiszen meg kellett küzdeniük azzal a sajátosan magyarországi problémarendszerrel, hogy a médiát, a gazdaságot, így a kultúrát, és a mecenatúrát... főváros-központúság uralta és uralja ma is. Mindemellett 1972-től, a történeti agyag gyűjtésére és bemutatására hivatott, elsősorban klasszikus festészeti kollekciójára büszke egri múzeum, a kortárs művészettel foglalkozó kiállítás-sorozatot elsősorban megoldandó kultúrpolitikai feladatnak tekintette, mely ráadásul az évtizedek során egyre kevesebb figyelmet kapott elsősorban a megye kulturális vezetése, majd a város részéről. Mégis a kiállítás szakmai lebonyolítójaként az egri múzeum mára, az egész országra kiterjedő gyűjtőkörrel rendelkezik a kortárs akvarell terén. Az ezredfordulón tehát elérkezettnek látszik az idő, hogy az elsősorban XVI-XVIII. századi európai, illetve XIX. századi magyar festészeti kollekciója miatt számon tartott Egri Képtár háttereként létező képzőművészeti gyűjtemény kortárs akvarell anyagának gyűjteményi katalógusa elkészüljön, és közrebocsátasson. Annál is inkább, mert különösebb figyelmet művészettörténész elődeim nem fordítottak az anyag rendezésére, hiszen az első évtizedben e rendszerezésnek még nem lett volna értelme 121 , későbbiekben viszont a történeti anyag és a barokk város emlékeinek feltárása, kutatása számtalan feladattal látta el őket. Azonban meglehetősen jó szemmel választották ki a zűrzavaros, letisztulatlan kortárs művészet forgatagában valamennyi biennáléról azt a pár művet, melynek megvásárlására támogatást kaptak a művelődési minisztériumtól, Eger városától, vagy a múzeumot fenntartó Heves megyétől. Úgy a kiállított müvek listáját, mint a múzeum gyűjteményébe került alkotásokat vizsgálva a nyolcvanas évek elejétől pozitív fordulatot figyelhetünk meg a kiírás megváltozásának köszönhetően. A meghívásos rendszerről lassanként lemondva, egyre több fiatalt bevonva-beengedve, valamint a szigorúan vett technikai 122 és méretbeli 123 korlátozásokat megszüntetve, a vizes festékek számtalan variációját és keverékét fogadták el az egymást követő zsűrik. így a megkötöttség alól a vízfestészet műfaja, következésképpen a biennálék összképe felszabadulni látszott. Tehát már nem az akvarellezés-vízfestés műfajának autonómiája kérdőjéleződött meg, - mindazonáltal ez a megvalósuló, szélesen értelmezett technikai szabadság ahhoz vezetett, hogy az évek során mind kevesebb és kevesebb, a klasszikus értelemben vett, szigorúan minősített akvarell került a gyűjteménybe. De ha maga a technika mégiscsak tisztán és a klasszikus előfeltételeknek megfelelően jelentkezett, akkor pedig rendszerint olyan furcsa, különös formát öltött a mű, olyan kifejezést, szellemiséget szolgált, illetve reprezentált, amely az általánosan elfogadott műfaji kritériumoknak - puhaság, lágyság, líraiság, halk szavúság, stb. - nem felelt meg, de többször ellent is mondott. Ha kezdetben ösztönösen, de magam is hasonló szellemben igyekeztem a gyarapítást folytatni az elmúlt hat évben, mégis a kollekció valódi mélységeivel, a változás tendenciáival a gyűjteményi katalógus összeállításának alkalmával szembesültem. A laza technikai kapcsolódáson túl valamennyi mű különálló, autonóm világot, szerteágazó törekvéseket képvisel és körvonalaz. „Geometrikus hangsúlyok és lírai absztrakt foltkompozíció, nagyvonalú motívumhasználat és aprólékos részletezés, a valóságra utaló, de bonyolult áttételekben játszó stilizáció és festői látomás, szimbolikus és transzcendens álomkép, egyéni mitológia és hűvös tárgyszerűség 121 Tulajdonképpen az anyag számbavételeként említhetjük azokat a kiállításokat, melyeket a gyűjteménybe került akvarellekből állítottak össze: Művészet és valóság L; Akvarellek Egerből Przemysl (Lengyelország) - 1977. 122 Csak akvarellel és gouache-val készült műveket lehetett korábban beadni. 123 Megszabott méretű (50x70, 60x80, 70x100 cm), paszpartúzott munkákat fogadtak csak el. 419
