Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

- Hogyan változott meg az akvarellezés stílusa? Mennyiben képes tükrözni ez a technika egy művész megszokott stílusát, vagy a kortárs stílusirányzatok egyéb műfajokban megfigyelhető kavalkádját? Alkalmas-e ez a technika különböző akciók központi médiumaként fellépni a modern igényeknek megfelelően? - Mikor és miért nyúlnak a művészek ehhez a technikához? - S ismét visszakanyarodva a biennálékhoz: -jó volt-e, s ha igen miért, nagy mesterek hagyatékait feltárva bemutatni legszebb akvarelljeiket a biennálékkal párhuzamosan? Milyen emocionális, technikai, érzelmi, és információs közeget és hátteret jelentett kortárs alkotóink számára a negyedéves bontásba felvillantott, XX. századi akvarellművészetünk mestermunkáinak bemutatása? Igénylik-e a művészek, s igényli-e a látogató ezeket a kikristályosodott, immár örökéletűvé vált példákat? - Azokat a szorongató kérdéseket, melyek a kiállítás megvalósításának anyagi hátterére világítanak rá, már fel sem teszem, s nem kérdezek rá az örökké problémás helyszín gondjára sem, mert mindezeknek a vágyott megbízható, nyugodt körülményeknek megteremthetőségéről jelen helyzetben kevés szó esik. -stb. 1. kép. SZEKERES Emil: Műteremben, 1975 Kat.:109. 418