Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében
adattári 118 iratanyagot, összegyűjtve a sajtó-visszhangokat, - többek között a következő gondolatok vethetőek fel. 119 - A biennálék tükrözik-e a műfaj mindenkori magyarországi helyzetét? Egyáltalán törekednie kell-e a biennáléknak arra, hogy a vízfestéssel foglalkozó valamennyi művész alkotását bemutassák, s hogy valamennyi stílusvonulatot felsorakoztassanak? - Kell-e népszerűsíteni ezt a festészeti technikát; igaz-e, hogy többször, de főleg a háború utáni években a periférián helyezkedett el? Miért érezték szükségesnek az elemzők főleg a kiállítások első évtizedében -, hogy szinte rögeszmésen hangsúlyozzák a műfaj mellőzöttségét? - De ha ez így is volt, mi az, ami egy bizonyos időszakban háttérbe szorította, s mi az, ami csipkerózsika-álmából felébresztette a század utolsó évtizedében? - A biennálék hozzájárultak-e ahhoz, hogy ez a technika az őt megillető helyet elnyerhesse? Esetleges hatása kimutatható-e más műfajokra? - A biennale önmagában képes volt-e az akvarellfestészetre rárakódott előítéleteket feloldani? - Egyre ritkább a tiszta akvarellel vagy gouache-val készült mű. Mint a század eleji szabaddá váló, az akadémista kötöttségek alól felszabadult gondolkodással bíró avantgárdé időszakban, a század végén is tendenciává vált a technikák közötti átmenetek alkalmazása, így a vegyes eljárással készült lapok száma fokozatosan gyarapszik a biennálékon. Emellett a képek mérete is túlnőtte a történetileg megszokott akvarell-méretet, szinte táblaképek hatását keltve ezáltal. Ez a tendencia különösen az utóbbi 3-4 kiállításon volt igazán megfigyelhető. Jó-e ez? Kell-e a biennalen a technikai tisztaságra törekedni? - Szükség van-e arra, hogy szakember, művészettörténész koordinálja a kiállítások megvalósulását? - A zsűrizés az utóbbi években mennyire vált tisztán szakmai szempontúvá? Kell-e egyáltalán zsűri, s ha kell, milyen szempontokat vegyen figyelembe, és milyen összetételű legyen? - Az akvarell napjainkban (a táblakép válságának idején, melyet szinte egy évszázada meghirdetett már a modern művészet - külön kérdés, hogy ezzel valóban hogyan is állunk?) - akár anyagi megfontolásból - versenytársává válhat-e az olaj festészetnek? - És továbbgondolva ezt a helyzetet, hordozhat-e az akvarell olyan súlyos kérdéseket, mint az olajkép? Kell-e egyáltalán tartalommal felruházni ezt a könnyednek tartott műfajt? Változott-e ebből a szempontból a vízfestészet megítélése? Lehet-e könnyed napjainkban is? - Illetve, hogyan viszonyul az akvarell a felgyorsult, vizuális információkkal, de egyre silányabb, tartalmatlanabb vizuális információkkal zsúfolt XX. század végi hétköznapi és intellektuális világunkhoz, mit közvetíthet az agresszív színességgel, divattrendekkel, „gépi egyenkultúrával" 120 bombázott emberek felé. 118 A biennale rendezésének, szervezésének feladatát az 1972-es kiállítás lebonyolításának kellős közepén kapta meg a Dobó István Vármúzeum. Ettől az időtől a rendezvényre vonatkozó dokumentációs anyag gazdag, mely a Képzőművészeti adattárban megtalálható, s melyből jól rekonstruálható a kiállítás-sorozat további története. 119 H. SZILASI Ágota 1995. 14-17. 120 BAJKAY Éva 1994./10. Új Művészet október 16-17. 417
