Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

A tizenhat Egri Akvarell Biennáléról

115 „Az elmúlt évek során képzőművészetünk egyik mostohagyermekévé vált az akvarell műfaja. Pedig igencsak szép hagyományaink vannak... (ezekfelsorakoztatásán keresztül) világossá válik, hogy az akvarellművészetnek hanyatlásában nem a technika lehetőségei játszották a vezető szerepet... Akvarellművészetünk válaszút előtt áll. Megmarad-e a műkedvelő és képcsarnoki szinten, a festegetésnél, a puszta rutinnál - vagy pedig részt vállal az új művészet kialakításában. Az akvarell művelőinek is le kell azonban vonniok azokat a vizuális konzekvenciákat, amelyek a modern életből és a modern művészet eredményeiből következnek Hogy sikerül-e? Azt csak a jövő döntheti el, és az, hogy a technika művelői megkapják-e a megfelelő szellemi támogatást. Az idei tárlattal induló Egri Akvarell Kiállítás, amely kétévenként kerül majd megrendezésre, megadja a gyakorlati lehetőségeket, mert lehetőséget ad a felmérésre, az önvizsgálatra és az új utak bátor keresésére. " "

6 (Németh Lajos) E jövőt feltételező, új utak keresésére ösztönöző szavakkal indította útjára 1968-ban az első Egri Akvarell Kiállítást Németh Lajos művészettörténész, ki a XX. századi, és a kortárs magyar művészet kiváló ismerője volt. Talán elismeréssel szólna ma is, ha tudhatná, hogy a vízfestészetnek ez a bevezetőben már említett, biennale rendszerűvé vált találkozóhelye, napjainkra a legrangosabb, a legtöbb hazai kortárs alkotó munkásságát bemutató művészeti fórummá szélesedett. Az elültetett „lehetőség-magvacskából" tehát szép növény cseperedett, - hisz a sok hitetlenkedés ellenére is az esély eleve benne rejtőzött a magban -, ám gondozása közben a sok öröm mellett számtalan nehézséggel is szembe kellett nézniük a mindenkori kertészeknek. Az 1900-as évek utolsó harmadában megrendezett 16 tárlat során a felhalmozódott jó és rossz tapasztalatok, a művekben és elméletben realizálódott gondolatok összegzésre késztető kérdésekkel tolakodnak elő. Kérdésekkel a múltbéli kiállítások hasznosságáról, támogatottságáról, vidékiségéről vagy országos jelentőségéről, évek folyamán a politikumtól való megszabadulásáról..., de az akvarell műfajának XX. század végi fejlődéséről, lehetőségeiről, valamint ezen túl a biennale jövőjéről is. A biennálék történetét végignézve, átlapozva a katalógusok műtárgyjegyzékét, felsorakoztatva a díjazottakat, kielemezve a katalógus előszavakat író művészettörténészek nézeteit - akár a biennáléval, akár az akvarell műfajával és neves képviselőivel kapcsolatosak -, feltúrva a lebonyolítással kapcsolatos levéltári

117 és 115 Mindennek, a több mint harmincéves történetnek, én csupán hat éve vagyok részese, mint a kiállításért felelős művészettörténész. Azonban számtalan művész és a megvalósításért felelős személy van, kik élményekkel esetleg dokumentumokkal rendelkeznek az elmúlt tizenhat biennale történetéből. Kérném szíves közreműködésüket, hogy az itt megjelent rövid összefoglalót információik segítségével pontosíthassam, kiegészíthessem. 116 Németh Lajos 1968. 117 Sajnos az Egri Heves Megyei Levéltárban a városházi iratanyagban nem sok nyoma található az akvarell biennálék kezdeti szakaszának. A levelezések nagy része selejtezésre került. XXIII.401/b/1849. Eger város Tanácsának VB anyagában viszont elsősorban a kor művészetpolitikai nézeteire vonatkozóan találhatunk adatokat, melyek között csupán egy-egy mondatban megemlítve szerepel a kiállítás. XXXIII.-40l/a 416