Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében
lemezhető. Az akvarell műfajában is újat teremtettek a Márffy Ödön (1878-1959) vezetésével a KUT-ba tömörült modernek, vagy a nagybányai hagyományoktól lassan eltávolodó, illetve a francia mintát továbbra is szem előtt tartó neósok és a Párizsi Iskolások, így az esztétizáló festészet híveként például Bornemissza Géza ( 1884-1966) 107 , vagy a dekoratívabb Schubert Ernő (1903-1960). De a Szentendrén letelepedő, szürrealista vonalat követő művészek, elsősorban Ámos Imre П907-1944У 08 . majd Anna Margit (1903-1991) és Bálint Endre (1914-1986), de Korniss Dezső (1908-1984) 109 is gyakran használta a vízfestéket vízióikat tükröző lapjaikon. Uitz Béla (1887-1972), de Czóbel Béla (1883-1976), Tihanyi Lajos (1885-1938), a két világháború között Farkas István (1887-1944), Bernáth Aurél (1895-1982), vagy korának történelmi zűrzavaraira, emberi szenvedéseire érzékenyen reagáló Derkovits Gyula (1894-1934) használta ki kiválóan az akvarell gyorsaságából adódó, kontraszthatások létrehozására alkalmas lehetőségeit. Egry Józsefi 1883-1951 ), Sz.őnyi István (1894-1960) 110 , Aba-Novák Vilmos (1894-1941) vagy Patkó Károly (1895-1941) a színhatások, illetve a fényreflexek felé fordultak konkrét látványt leképező lapjaikon, mely jelenségek érzékeltetésére különösen alkalmas az akvarell. 111 A háború után pedig Bernáth Aurél (1895-1982), Elekfv Jenő ( 1895- 1968V 12 . Gadányi Jenő{ 1896-1960), Csehi Pogány István (1908-1979), Bartha László (1908-1998), vagy éppen Szabó Vladimír (1905-1991) ecsetje nyomán születtek briliáns akvarellek. A hatvanas években se szűnt meg a hajlam a művészekben, hogy e gombfestékeket, a ruganyos ecseteket, s az olcsóbb oldószert és alapanyagot elővegyék, így kiváló akvarelleket, gouache-okat, színezett rajzokat találunk Lossonczy Tamás (1904), 113 Gyarmathy Tihamér (1915), Kokas Ignác (1926), és Csernus Tibor (1927), 114 vagy éppen Kondor Béla (1931-1972) életművében. Az adott terjedelemben szinte felsorolhatatlan mennyiségű név a bizonyítéka annak, hogy az akvarell, a gouache, vagy a vízfestészet bármilyen variációja kiforrott, s egyben kifinomult műfaja úgy az európai, mint a hazai festészetnek. A folyamatosság jól érzékelhető. E mélyen gyökerező hagyomány teremtett tehát lehetőséget arra, hogy a XX. század utolsó harmadában önálló fórummal, önálló biennáléval rendelkezzen hazánkban ez a mindig alkalmazkodni képes technika. 107 Kamara-kiállítása a II. Országos Akvarell Biennalen 108 Kamara-kiállítása a XI. Országos Akvarell Biennalen 109 Kamara-kiállítása a XII. Országos Akvarell Biennalen 110 Kamara-kiállítása a VI. Országos Akvarell Biennalen 111 BAJKAY Éva 1996. 112 Kamara-kiállítása az I. Országos Akvarell Biennalen 113 KOPÓCSYAnna, 1998. 114 A sor napjainkig folytatható lenne, hiszen az 1991-ben megalakult Magyar Vízfestők Társaságának tagjai a század eleji társulás (96-os jegyzet) hagyományaira építenek, bár magukat nem tartják szellemi utódainak. Nem is pusztán akvarellfestőknek, hanem vízfestőknek nevezik magukat, hiszen napjainkra ez az eljárás éppúgy elvesztette kanonizált szabályait, mint bármely más művészeti technika. A művek táblakép-méretűvé nőttek, miközben a vízzel oldható valamennyi anyag szerepelhet a festők palettáján. Az akvarellel készített művek nem különülnek el a kortárs művészeti folyamatoktól, hiszen az akvarellező művészek többsége más technikával is szívesen dolgozik s gondolkodásmódjuk az anyagok váltogatásával nem változik. Ez a tény is bizonyítja, hogy az akvarell képes más festőeljárások rangjára emelkedve magas szintű esztétikai élményt biztosítani. Könnyedsége, légiessége, esetlegesnek tűnő megjelenésmódja miatt modern, felgyorsult világunk, kavargó szellemi életünk leképezésére igen alkalmas technikává vált. 415
