Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

amely önértékénél fogva joggal igényelheti a maradandóságot, a gyűjteményekben való elhelyezést. "

23 A „vízfesték", mind a lazúrozó „akvarellfestékek", mind pedig a fedő „gouache-festékek", illetve a kettő kombinálásával előállt vegyes eljárás, „akvarell-gouache" gyűjtőneve. E festőtechnikák szokásos összehasonlítása az olajfestéssel azonban alapvetően hibás,

24 hiszen amíg az olajfestékek és egyéb, pl. enyves festékek vagy viaszos festékek esetében az elnevezés a kötőanyagok milyenségén alapul, a vízfestékeknél az oszlatószer, vagy más néven az oldószer - a víz - volt a névadás alapja. Az „aquarell - akvarell" kifejezés a latin „aqua - víz" szóból eredeztethető és a XVIII. században bukkant fel először a művészi szóhasználatban, egy specifikus, áttetsző festésmódra utalva. A víz, ez az átlátszó folyadék a színes festmény elkészítéséhez ilyenkor egy időre segítségül hívatik, hogy a pigmentek feloldódhassanak benne. Itt csak közvetítő anyag, mely ráadásul a száradáskor elpárolog, el is tűnik a festékszemcsék közül.

25 Mégis ami a fehér papíron a nyomában ott marad - a színek áttetsző ragyogása... - másképpen nem lenne előidézhető. A fedőfestékek, jelesül a gouache, egészen más hatás elérésére hivatottak. Festékanyaguk kitölti a képfelület egészét, minden ecsetvonás lefedi az alatta lévő papír felületét, szemben a lazúros, fehér pigmentet nem tartalmazó akvarellel. Használatuk, alkalmazásuk művészi szándéktól függ. Másságukra épített tudatos megválasztásuk két egymástól igen különböző világnézetből vezethető le. „A valóságnak áttetsző színekkel való megragadása azon az elképzelésen nyugszik, hogy a kézzel fogható világ csupán része egy sokkal mélyebb és megfoghatatlan igazságnak, míg a fedőfestés alkalmazója megelégszik a látható dolgokkal, a fogható realitással."

26 A folyamatosan fejlődőben lévő akvarellfesték anyagok történetében a legnagyobb fejlődés a XIX. század folyamán következett be, amikor elsődleges szemponttá vált az átlátszatlan fehér pigment kivonása a színekből, illetve az olyan festékalapanyagok mellőzése, melyek az olaj és a lakkréteg védelme nélkül, a fény és a szennyeződés hatására elsötétedtek.

27 Igen nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy az ajánlott színsorozat, mely fehéret nem tartalmazott, a tartósság érdekében csak fényálló festékekből álljon.

28 23 HUTTER, Heribert 1968.5.; Azok a gyűjtők, akik az akvarelleket, s köztük a korai akvarelleket gyűjtik igazán nagy becsben tartják őket. E lapok közvetlen kapcsolatot tartanak a művekkel, s megőrizték a nagy művészek komponálási módszereit, a gesztusaikból sugárzó szellemi energiát, gondolatmenetet. Ez az elsődleges oka a régi mesterek akvarell-rajzai felé fordulásnak. 24 V.o.: ВЕКЕ Lászó 1995. 12-13. 25 WEHLTE, Kurt 1994. 544. 26 KOSCHATZKY, Walter 1994. 25. 27 Az akvarellisták hosszú ideig keresték a megfelelő alapanyagot a carbonátok helyett, mely az olajfesték alapvető anyaga, de a szennyezett levegő hatására elszíneződött, s elsötétedett az olaj és a lakkréteg védelme nélkül. Az angolok és a franciák a XIX. század elején a cink-oxidot kezdték használni, de ez feltehetően nehezen volt kezelhető. 1874-ben vezette be a Winsor és Newton cég a „kínai fehéret", mely finoman szétoszlott, s a festékek tulajdonságait jelentősen javította. CHON, Marjorie B. 1977. 13. 28 Elekfy Jenő közli Thomas Girtinnek, Turner mellet az egyik legjelentősebb angol akvarellistának, a közvetlen tájábrázolás hívének, palettáját: kármin, világosvörös, indiai vörös, velencei vörös, barna krapp, barnás rózsaszín, gumigutti, sárga lakk, római okker, porosz kék, ultramarin, égetett siena, zöld föld. 399