Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében
A művészettörténet emlékei között kutatva megállapíthatjuk, hogy a művészeti technikák és a műfajok szerepe, jelentősége, kedveltsége koronként más és más volt. Egyes eljárások, műformák időszakonként perifériára szorultak, hogy aztán ismét kitüntetett szerepet kapjanak, hogy más megnyilatkozási formát, területet, tartalmat nyerve új célkitűzések megvalósítására vállalkozzanak. „Ez a hol ismeretlenségbe süllyedő, hol lappangó, hol csendesen egzisztáló, hol fontossá váló állapot igen jellemző volt a vízfestés, az egyik legősibb festőtechnika történetére is. Zseniális alkotók műhelyéből kikerült művek sorát említhetjük példaként a papírra ecsettel felhordott, áttetsző gumiarábikummal megkötött, vízben oldott festékpor segítségével megalkotott, a fehér papír és a színfoltok együtthatására alapozó, a bársonyos tónusokat, a fényben játszó, légies könnyedségű színeket alkalmazó, megcsillogtató kompozíciókra utalva, s korszakokat jelölhetünk meg, amikor eltűntek az akvarellek, amikor felfüggesztették működésüket az akvarellfestők." 19 Arra a jelenségre is több példát hozhatunk fel, hogy bizonyos újítások (pl. a mintarajz-könyvekben előírt komponálási, ill. ikonográfiái előírásoktól elszakadó, önálló művészi gondolkodásmód kialakulása; az első autonóm tájkép létrejötte; vagy pszichés folyamat -jelesül álom 20 - képi regisztrálása...), vagy a művészettörténetileg fontos szemléletbeli váltások (lásd V. Kandinszkij Első absztrakt akvarell-e, 191Ú 21 ,) illetve az igénynyé váló művészi szabadság médiuma éppen a követelményekhez oly odaadóan alkalmazkodni tudó akvarell volt. Az akvarell önálló képzőművészeti műfaj, sajátos funkcióval és esztétikai kritériummal, mégis sokszor valamiféle átmenetként kezelik a különböző rajztechnikák és az olajfestés között. E Janus-arcúsága valószínűleg annak köszönhető, hogy a rajzokhoz és a grafikai technikákhoz hasonlóan elsősorban papírra, leggyakrabban fehér papírra készül, viszont színessége és a festékanyag lazúrozásra alkalmas tulajdonságai miatt az olajjal való festéssel is rokonítható. Ezen kívül további kapcsolata is kimutatható a két előző technikával. Az egyedi rajztechnikákhoz hasonlóan az akvarelleket sokáig a nemesebbnek tartott falikárpitok, táblaképek, valamint a - csak mellékesen említve szintén vizes eljárású - falfestészet „szolgálóleányaiként" tartották számon, hiszen több évszázadon keresztül a magas művészet alkotásainak előkészítő színvázlatai leggyakrabban ezzel az eljárással készültek. Fejlődéstörténeti leg is a grafikai technikákhoz kapcsolható, hiszen az úgynevezett „vízfestészeti rajzok", a lavírozott biszter (mangán barna), diófapác vagy tus vázlatok 22 elkészítési módjukban igen közel állnak hozzá. Sokszoros lekötöttségéből, alárendelt funkciójából, egy célt csupán kiszolgáló múlandóságából e műfaj, az egyedi rajzhoz hasonlóan, lépésről lépésre szabadult fel, „hogy autonóm, önmagáért való műalkotás legyen, 19 WEHNER Tibor 1993. 20 Albrecht Dürer: Álom, 1525 akvarell, 30x42,5 cm (Bécs, Kunsthistoriches Museum, Ambras Album) 21 Papír, ceruza, vízfesték, tinta 49,6x64,8 cm (Musée National d'Art Moderne, Centre G. Pompidou, Párizs) 22 Az angol nyelvű szakirodalom ebben az esetben a következő érzékeny megkülönböztetést teszi: a rajztechnikákhoz közelebb álló, kevesebb színt használó, de a tónusok létrehozásához vízbe és tusba, biszterbe, diófapácba stb., illetve vízzel oldható festékanyagba mártott ecsettel megrajzolt műre használja a „watercolour drawing" kifejezést, a mi akvarell kifejezésünkkel jelzett szinonim müvekre pedig a „watercolour painting" kifejezést. REYNOLDS, Graham 1992.9. 398
