Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

meghaladták az általánosan elterjedt egyenes ereszvonalú csűröket. Több anyagot, bonyolultabb ácstechnikát követeltek meg. Előállításuk lényegesen költségesebb volt, mint az átlagos csűröknek. A Velkenyén található csűrök a keresztszérűs, keresztfolyosós típusúak közé sorolhatók. A kisebbek kettőstagolásúak. A telek helyzetének megfelelően bal vagy jobb oldalon található a szérű, melyet elől és hátul ajtón zár le. Ez biztosítja a kévéket szállító szekér mozgását. Mellette található a kévék tárolására szolgáló hely. Az ajtó nyílása 3-4 méter széles. A kettőstagolásúak mérete 10-15 méter x 8-10 méter között mozog, melyet rendszerint a telek mérete határozott meg. A nagyobb csűrök hármas tagolódású keresztfolyosós építmények. Középen található a szérű (11. kép), két oldalt pedig a tárolóhelyiségek. 11. kép. Csűr a fáskamrával és a disznóóllal. 1994. Veres Gábor felvétele A csűrök a múlt század elején még fából készültek, tetejüket szalmával fedték. A későbbiek során már vályogból készítették a tartóoszlopait, de a jelenleg álló építmények között már ilyen is kevés van. Az újabbak tartópillérei téglából készültek. A tetőfedés anyaga is megváltozott, a növényi eredetű tetőfedőt a cserép váltotta fel. Az egyik legrégebbinek tartott, szalmatetős csűr az anyaggyűjtés idején, 1994 augusztusában, ottjártamkor égett le porig. 366