Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

Összegzés Velkenye római katolikus lakosságú falu a Barkóságnak nevezett néprajzi terület Bánréve és Sajópüspöki településekkel egyetemben - legészakabbra fekvő egyházközsége.

47 Az említett községekkel szoros etnikai, folklorisztikai kapcsolatokat fedezhetünk fel. A beékelődés következménye, hogy csak délről határolják katolikus falvak - ezt leszámítva - minden égtáj felől református községek sorakoznak. A vallás mellett, a közös földesúr és a gyakran közös lelkipásztor is nagyban hozzájárult a néprajzi elemek cseréjéhez, együttes változásához. A földrajzi közelség hasonló gazdálkodási módot, építkezést eredményezett, s a történelmük is sok szállal összekapcsolódott. Velkenye 1920-tól Csehszlovákia területének része lett. A nagypolitika egészen más fejlődési irányokat szabott, mint a határ másik oldalán maradt községeknek. A lakosság igyekezett életét - boldogulása érdekében - amennyire lehetett a megváltozott viszonyoknak megfelelően átrendezni. A homogén magyar lakosság többsége anyanyelve mellett elsajátította a szlovák nyelvet. Ma a faluban szinte mindenki kétnyelvű, még azok is - az 1980-as népszámlálás szerint 13% - akik szlováknak vallják magukat.

48 A települést az endogám házasságok jellemezték, ez vezetett a nagyszámú, őshonos névfajták megmaradásához. Az endogámia, ha túl is lépte a település határait, a vallásét csak igen ritkán. Ezzel magyarázható a ma is meglévő vallási homogenitás, amely következtében a környező református falvakkal kapcsolatos kulturális elkülönülés ma is megfigyelhető. A vallás a mindennapok keretét is megrajzolta. A rendszeresen ismétlődő szertartások a felnőttek, az egyházi alapoktatás a gyerekek gondolatvilágára gyakorolt mély hatást. A szentségi tájhoz való tartozás tudatát erősítették a Mátraverebély-Szentkútra történő rendszeres zarándoklatok. Az egyházi ünnepek, templombúcsúk, éves ciklikussággal ismétlődtek. A vallási élet napi, heti, éves körforgása formálta az individumokat vallásos faluközösséggé. Ez a keret volt az, ami évszázadokig biztosította a tradíció, a szokások fennmaradását a XX. századig. Az egyén életének egyetlen színtere volt a faluközösség. Ritkán mozdult ebből ki, s a „nagyvilág dolgairól" is a közösségen keresztül, ennek kontrolljával szerzett információt. A XX. század nagy népmozgást idézett elő. Az iparosítás, urbanizáció, a két világháború és az ezeket követő határmódosítások elvándorlást ösztönző hatásai, politikai változások mellett megjelent a tömegkommunikáció, amely az emberek világnézetére szintén nagy hatással volt. A felsorolt tényezők miatt a fiatalabb generációk kevésbé őrzik meg a szokásokat, mint azt őseik tették. Velkenyén az idősek aránya egyre nő. Ezek az emberek szívesen beszélnek a múltról, a faluban leélt életükről. Az elbeszélésekből, kérdőívekre adott válaszokból, írásos dokumentumokból jól rekonstruálhatók a település kulturális, néprajzi értékei, melynek néhány területét igyekezett - a teljesség igénye nélkül - ez a tanulmány is bemutatni. IRODALOM BAKÓ Ferenc 1987 Palócföldi lakodalom. Budapest. 1988 A palócföld centrumának településformái in: Herman Ottó Múzeum Evkönyve XXV-XXVI. 501-513. Miskolc. 47 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 12-13. 48 GYÖNYÖR József 1989. 58. 367