Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

Velkenyén inkább a nagyobb méretű 30x30x15 cm-es vályogtéglából építettek, bár a II. világháború után az égetett tégla méretének megfelelő 28x14x10 cm-es méret is elterjedt. A vályogot dupla sorban rakták keresztben és hosszában úgy, hogy mindig kötésben legyen. A házak szilárd alapra, fundamentumra való építése csak a XIX. század végén és a XX. század elején kezdett elterjedni a szigorú építészeti szabályozások révén.

45 Ezt megelőzően a fundamentum döngölt föld volt. A ház leendő falazatának megfelelően olyan mély árkot ástak, amíg szilárd, kötött talajt nem értek: 80-150 cm. Ide visszahányták a földet, s jó erősen megdöngölték. Ez a fundamentum-készítési technika a századfordulótól eltűnt. A ma álló házak már kőalappal rendelkeznek. Az alaprajzi tagoldásnál a palóc háztípus változatait fedezhetjük fel.

46 Jól megfigyelhető a hármas tagolódás: szoba, konyha (pitvar), kamra. A fűthető szoba az utcafrontra néz. A ház a szalagtelek egyik oldalánál helyezkedik el hosszában. Oldalról van a bejárat, mely a konyhába vezet. Innen nyílik az utcafront felé néző szoba és az ellenkező irányba nyíló kamra. Ennek az alaprajznak a változata, amikor a konyhából mindkét irányba szoba nyílik. A kamra a ház végéhez kerül és gyakran külön - kívülről nyíló - bejárattal is rendelkezik. A ház végébe építették a kenyérsütő kemencét (10. kép). Gazdasági építmények: csűrök Gömör megye hagyományos gazdálkodásában a csűrök fontos szerepet játszottak. Északi hegyes-dombos vidék lévén a csapadékátlag jóval nagyobb, mint a Kárpát-medence belsejében lévő Alföldé. A gabonatermesztés aratást követő munkafázisai száraz, csapadékmentes időjárást igényelnek. Századunk elejéig a csűr védelmet nyújtott az eső ellen, a kicséplésre váró gabonakévéknek és természetesen az ezt végző embereknek is. Ez a gazdasági építmény a gépi cséplés általános elterjedéséig a kévébe kötött szálas gabona tárolására is biztosított helyet a kézi cséplés, szemnyerés fáradságos munkája számára. A csűr használatának alapján nevezte el Schier Bruno Közép-Európa csapadékos klímájú területének hagyományos gazdálkodási formáját csűrös gazdálkodásnak. A csűrök építése a múlt századtól vett nagyobb lendületet a mezőgazdasági termelés fellendülésének ösztönző hatására, ami a kisparaszti gazdaságok megerősödését mutatta. A csűr mérete a parasztgazdaság erejének a fokmérője lett, a tehetősebbek igyekeztek nagyobbakat építeni, míg a kevesebb földdel, állatállománnyal bírók kisebbeket emeltek. Torkos csűrt a legmódosabb parasztgazdák építettek. Ezek a csűrök méretükben is 45 DÁM László-D. RÁCZ Magdolna i.m. 33. 46 BALASSA M. Iván 1994. 33-84. 10. kép. Kenyérsütő kemence. 1994. Veres Gábor felvétele 365