Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

9. kép. Velkenye. 1994. Veres Gábor felvétele A földből történő építkezésnek több módszerre ismert. Régebben - a XIX. században - még gyakori volt a favázas sárfal. Ennek építése úgy történt, hogy az épület vázát készítették először el. A földbe ásott oszlopokat felülről koszorúgerendával zárták le. Az oszlopok alsó, középső és felső harmadának vonalában 5-6 cm vastag karókat szögeltek fel, vesszővel befonták, s ennek közét rakták be szalmás, törekes sárral. Ismert volt Velkenyén ennek talpgerendával, illetve e nélkül készült változata, amikor az oszlopokat közvetlenül a földbe ásták be. Az így készült faltípust riglis, rigelyes falnak nevezték. Az ilyen módon épült házak többsége a legutóbbi tűzvész alkalmával pusztult el. A merevítés nélkül készült föld falazatok közül a vályog az uralkodó, a vertfalas módszert bár ismerték, de igen ritkán alkalmazták. A vályog vetésére a falu szélén ma is megtalálható gödör szolgált, melyből kitermelt agyagos föld a téglaégetéshez is jó alapanyagot szolgáltatott. A századelőn épült házak többsége vályog, kisebb része tégla falazatú. A vályogvetés Velkenyén közvetlenül az agyagbányánál történt. A közelben lévő vízfolyás biztosította a szükséges vízmennyiséget. A falu tehetősebb gazdái építkezéskor vályogvető munkásokat fogadtak, akik rendszerint a cigányok közül kerültek ki. Velük meghatározott számú és méretű tégla elkészítésére kötötték a szerződést, és ennek megfelelően szabták a fizetséget. A szegényebbek azonban maguk végezték, a család segítségével a vályogvetést. A gödörben az elárasztott sarat kapával jól összevágták, hogy „csomómentes" legyen. A vályog vetése a gödör szélén törekkel szórt földre történt. A sarat a megnedvesített vályogvető formába - modlába - rakták, megdöngölték, tetejét elsimították. A korábban megnedvesített formából azután könnyen kicsúszott a kész vályogtégla. A szárítás során a téglákat 2-3 naponként forgatni kellett, hogy egyenletesen szikkadjon. Ha már kellőképpen elvesztette víztartalmát, szekéren az építkezés helyszínére szállították, s ott kazlakba rakták. 364