Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

Ezen ajándékkal szíveskedik immár Istennek, Áldás szálljon a ház népére! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kivirágzott immár Áronnak vesszeje, Méltán megtöretett álnok kígyó feje, Emberi nemzetnek dühös ellensége, Paradicsomkertben ki minket megejtett. О keresztény lélek örvendezzél immár, Mert a rebegő nyelv víg örömet kiált. A mi tanító urunk is ennek emlékére, A kisded Jézuskának megbecsülésére, Ezen ajándékkal szíveskedik immár Istennek. Áldás szálljon a ház népére! Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Adatközlő': Fehér Béláné) A háziak megköszönték a jókívánságokat és az ostyát. Viszonzásul ajándékot küldtek a tanítónak. Mindenki abból, amiből neki több volt: kukoricát, tojást, mákot, lencsét, babot, búzát, húst, stb. A falu valamennyi családja részt vett ebben, így az ajándékok a tanító jövedelmének jelentős kiegészítését képezték. A fenyőfaállítás is ezen az estén történt (december 24.). A szegényebbek borókát vagy fenyőgallyat díszítettek fel almával, dióval, mogyoróval, színes papírból készített díszekkel. A szaloncukrot házilag főzték a gazdaszszonyok, s csillogó papírba csomagolva akasztották fel a fára. Az éjféli misén a gyülekezet nagy része, gyerekek, idősek egyaránt részt vettek. Régebben csak a gyerekek megajándékozása volt szokás, a felnőtteké nem, ők rendszerint édességet kaptak. A feldíszített fenyőt, borókát nem a földre állították, mint napjainkban, hanem a mestergerendára akasztották fel. Karácsony napján (december 25.) vendégjárás nem volt. A családja körében töltötte mindenki a napot, melyek fénypontja az ünnepi ebéd volt. A karácsonyi asztal morzsáját gondosan összegyűjtötték, s az állatok eledelébe keverték bele. Azt tartották, hogy ez megóvja őket a betegségektől, és kedvező szaporulatot eredményez. Az év utolsó napja vigasságok közepette telt el. Az Újévhez (január 1.) számtalan tilalom és babona kötődött. Nem volt szabad ezen a napon a házból semmit kiadni, mert akinek kiadják, az elviszi a szerencséjüket. Megfigyelték, milyen nemű vendég lép be először a házba. Ebből a születendő gyermek nemére és az állatszaporulatra egyaránt következtethettek. Disznóhúst kellett enni, mert az szerencsét hoz, aki tyúkhúst evett, annak nem lesz szerencsés az újév. Pénzt hozhat az újévben - a hagyomány szerint -, ha babbal vagy mákkal készült ételt fogyasztanak. Hiedelemvilág Az előbbiekben részletezett népszokásoknál kisebb mértékben őrizte meg az adatközlők emlékezete a néphit, a hiedelemvilág elemeit. Úgy tűnik, ezek felejtődnek el leghamarabb korunk változó világában. „A negatív hiedelemszerepek elsőrendű és legfontosabb betöltője a közelmúlt paraszti közösségeiben a boszorkány volt. Alakja, a neki tulajdonított tevékenység szórványosan még a közelmúltban is eredeti funkciójában ismert."

42 Jelenleg a hiedelemvilág több eleme is a boszorkányképzetben él tovább (garabonciás, lidérc, ördög). A boszorkány Velkenyén a csúf öregasszony képében élt, akinek gyakran va360