Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

lamilyen testi hibája is volt. Az adatközlők elbeszélése szerint a boszorkányok „kerültek" Velkenyére, tehát tudományukat nem helyben tanulták, hanem magukkal hozták. Tehát olyan asszonyok közül kerültek ki a boszorkányok a nép képzeletében, akik Velkenyére jöttek férjhez. A boszorkányok képzete minden esetben asszonyhoz kötődött. Azt tartották a falubeliek, hogy a Hármas határhegyen - a falu határában - van a találkozóhelyük. „Abafalv ár ól jött férjhez Velkenyére egy fiatalasszony. Minden reggel izzadtságban fürödve, fáradtan ébredt fel. Egész nap nem bírt dolgozni. A férjének minden reggel azt mondta, hogy álmában a Hármas határhegyen járt, s egész éjszaka táncolt, ezért nem bír dolgozni. A következő éjszaka a férfi virrasztott. Hát éjfélkor a kéményen át berepült egy varjú. A férfi elkapta a nyakát, s a gatyamadzaggal az ajtó kilincséhez kötötte. A varjú békává, macskává, majd öregasszonnyá változott, s kérte, hogy engedje el. A férfi megeskette, hogy többet nem háborgatja a feleségét, ezután útjára bocsátotta. Reggel a fiatalaszszony frissen ébredt, ettől kezdve nem volt rá panasz. " Boszorkányoknak tulajdonították az állatok és a csecsemők rontását is. A csecsemő karjára piros szalagot kötöttek ez ellen, gyógyítását szenes vízzel végezték. Az állatok közül elsősorban a szarvasmarha megrontása volt veszélyes. Ilyenkor az állat rúgott és véres tejet adott. „Gyógyítását" borjú farkából húzott szőrrel végezték, melyet meggyújtottak a tehén orra előtt. A hiedelemvilággal kapcsolódik össze a halottlátó személye. Velkenyén is feltárható az ezzel kapcsolatos hiedelem, hiszen Putnok alig húsz kilométerre van, itt pedig még nemrégiben is működött ilyen asszony. Nehéz olyan személyt találni a faluban, aki volt is ennél az asszonynál Putnokon. Az egyház nem nézte ezt jó szemmel, ezért titokban látogatták meg. Erre utal, hogy az adatközlők nagy része biztosan állította, hogy jártak a faluból Putnokra, de konkrét személyt nem neveztek meg. Asszonyok jártak elsősorban a halottlátónál. Az adatközlők közül többen el tudták mesélni, hogyan zajlik le a „jóslat". „Csak annyit kérdez, hogy férfi vagy nő volt az illető, s ezután elkezd beszélni. Elmondja a halott utolsó ruházatát, s a temetést. " Ezután beszél a halottról tovább. Pénzt nem fogadott el az asszony, ajándékot kellett neki vinni fizetségképpen. Arról, hogy honnan szerzi ezt a képességét, az adatközlők elmondták, hogy „szellemektől" kapja „több hetes alvás" során. A falu népi építészetéről Velkenye vízmentes teraszon fekszik. A Rima a falut kevésbé veszélyeztette, a malomnál épített gátat viszont gyakran elsodorta a víz. 1933. november 19-én például Kardos Gyula molnár malmának teljes duzzasztógát szakadása volt, ami 17-én kezdődött. A megáradt Rima három nagy fagyökeret vitt át rajta, melyek a gát rőzséjét felszakították és utat nyitottak a szennyes árnak, mely a községet megfosztotta - egy időre - malmától és villanyvilágításától. A falut Délnyugatról határoló domborzat vízválasztó, melynek tetején húzódik jelenleg az országhatár. A település keleti határánál ömlik bele a Rima a Sajóba, mely azután Sajópüspökinél lép be Magyarország területére. Településszerkezet, telkek tagolódása A folyóvizek partjára települt falvak alapvetően két típusba sorolhatók. Egyrészt követve a vízpartot az egyik oldalon alakult ki a falu, másrészt a vízfolyás mindkét oldalán 42 PÓCS Éva 1990. 609. 361