Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

egyszerre elhozni az erdőből, így többször kellett fordulni. A legények tevékenységét hangos kutyaugatás kísérte. így a falu lakóinak többsége - főleg a fiatalok - a sötét ablakok mögül figyelték, mikor kinek a kerítéséhez kötik a nyírfát. A fák állítását még mielőtt világosodni kezdett, befejezték a legények. A leányoknak nem illett ilyenkor kimenni hozzájuk, legfeljebb gyertyát gyújtottak az ablakban annak jeléül, hogy szívesen fogadják a májusfát. A velkenyei iskolások ezen a napon rendszeresen a környék erdeibe kirándultak. Pünkösd: húsvét után az ötvenedik nap. A lelkész ezen a napon piros ruhában végezte a szertartást, ezért „Piros pünkösdnek" is nevezték. Hajdanán Pünkösdkor indult a búcsús menet Velkenyéről Mátraverebély-Szentkútra. Medárd-nap (június 8.): időjárásjósló nap. Még ma is elfogadják az ősök azon megfigyelését, hiedelmét, hogy ha ezen a napon esik, akkor negyven napig esni fog. Anna-пар (július 26.): dologtiltó nap volt a faluban. A misén ekkor emlékeztek a falu leégésére. A múlt században elpusztult templom védőszentje volt Szent Anna. Lőrinc napja (augusztus 10.): a falu környékén is termesztettek dinnyét, s azt tartották, hogy e naptól kezdve már nem olyan finom. Mihály napja (szeptember 29.): ehhez a naphoz fűződött az állatok behajtása a legelőkről. Mindenszentek napja (november 1.): a temetőben a sírokat minden család rendbe tette. Régebben a mise után közösen vonult ki a gyülekezet a temetőbe gyertyát gyújtani. Ma már a gyertyaégetés sem pusztán erre a napra korlátozódik. Az elszármazottak szabadidejüktől függően tudnak hazaérkezni, s a gyertyát egyénileg égetik halottaik emlékére. Katalin-nap (november 25.): időjárásjósló nap. Azt tartják: „Ha Katalin tocsog, karácsony kopog. Ha Katalin kopog, karácsony tocsog". András napja (november 30.): a lányok számára férjjósló nap volt. azt igyekeztek ilyenkor „megtudni", ki lesz a jövendőbeli és mikor lesz az esküvő. Az első esetre a gombócfőzésből jósoltak. A gombócokba férfineveket rejtettek, amelyik gombóc hamarabb feljött a víz felszínére, olyan nevű legény lesz a lány párja. Az esküvő időpontjára a disznóól rugdosásából következtettek. Megrúgták az ól oldalát, s ahányat röffentett a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Az előbb említett férjjósló szokásokat egyes adatközlők a Luca-nappal (december 13.) is kapcsolatba hozták. Luca széket hajdanán Velkenyén is állítottak össze a boszorkányok megfigyelésére. Ezen a napon kezdték el, s a karácsonyi miséig el kellett hogy készüljön. Ez háromlábú szék volt, melyről láthatták a „boszorkányok szarvát". Karácsony: az ezt megelőző böjtöt az idősebbek a mai napig megtartják. Elterjedt szokás volt Velkenyén, amíg az iskola helyben működött, a karácsonyi ostyahordás. Ezt a tanító felesége sütötte ki a karácsonyt megelőző héten. Ismerték a lakosok számát, s úgy kalkulálták a családoknak szóló csomagot, hogy fejenként két darab jusson az ostyából. A szalaggal átkötött csomagokat az iskolás gyerekek hordták szét a faluban, arra ügyelve, hogy a keresztszülőkhöz mindig a keresztgyerek vigye. A házaknál az ostyahordó gyerekek a következő beköszöntőket mondták: Békesség hirdető Istennek angyala, Hogy gyorsabban menjenek Betlehem városba, A kisded Jézuskát tisztelni pólyában, Ugyanezen áldás szálljon le ide is, A békességet osztogassa itt is. A mi tanító urunk is ennek emlékére, A kisded Jézuskának megbecsülésére, 359