Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Horváth László: Hatvani árvizek

1730-ban a törvényhatóság ismertetéséhez anyagot gyűjtő Bél Mátyás személyesen is átélte a Zagyva az évi nagy áradását. Az árvíz meghatározó élményt jelentett Bél Mátyás számára, írásában többször is visszatért rá: „...A Zagyva áradását saját szemünkkel is megfigyelhettük, amikor 1730 augusztus havában Szolnokról a jászsági Szentgyörgy faluba mentünk...", illetve „...Hatvan valamikor bevehetetlen erősség, sok ostromot megértNyugatról a Zagyva folyó mossa, mely 1730-ban is annyira megáradt, hogy elöntéssel fenyegette a falut... "

18 Az 1814. évi hatvani nagy árvizekről két szemtanú visszaemlékezése is fennmaradt. Mindkettőt Réthly Antal közvetíti felénk, aki a magyarországi elemi csapások krónikása. Az adott évben kétszer is mindent elárasztott a folyó. 1814. január 23-24-én „...a fellépett meleg erős időjárás, a havat és jeget a Mátrában és környékén oly hirtelen olvasztotta, hogy a Zagyva 24-én gyorsan megáradt. Még ezen az éjjelen a hatvani hidat, egyike a legnagyobb és legerősebbeknek, lerombolta, és másnap a töltés egy másik hídja omlott össze, így Hatvant egy hatalmas víztenger fogta körül. A cigánynegyedben, de különösen a svábok utzájában 70 ház dőlt be és sokra vár hasonló sor. A szegény emberek majdnem mindenüket elvesztették. Akik a padlásra vagy háztetőkre menekültek, csak harmad napra éreztek újból szilárd talajt a lábuk alatt... "

19 De a tragikus év a hatvaniaknak még nem ért korántsem véget. Míg januárban a hírtelen bekövetkezett enyhülés okozta az árvizet, augusztusban a hatalmas esőzések váltották ki azt. „...Heves vármegye két ízben is megfosztatott némelly Országos hidjától, a Zagyva vize nagy volta miatt három izben is feltartóztatta az utasokat, most Hatvannál ezen folyó tutajokon által költözködő Benyovszky Gergely Gyalog Regementből kilencen lettének a viz ragadvány ai... "

20 Már a XIX. század legelejétől az nehezítette a folyamszabályozási elképzeléseket, hogy a sok érintett törvényhatóság nem tudta egyeztetni a törekvéseket. A rendszeres áradások okozta károk kivizsgálására és a kérdés rendezésére Heves vármegye például már 1828-ban bizottságot küldött ki a helyszínre. A helyzetet felmérték, de megoldást nem találtak, mert mivel a kiöntések, állandó árvizek és mocsár csak Apctól délre fenyegetett, ezért Nógrád vármegye nem volt hajlandó a szabályozás költségeihez semmilyen formában hozzájárulni.

21 Édes János 1839-ben így látta a Hatvan környéki közlekedési viszonyokat: „...Aszódtól Hatvanig valahára már készül és nagyobb részint készen is áll a töltés, hol csak kevés év előtt is még a legrosszabb út, minőt csak képzelni lehet, vezetett a nyirkos földeken keresztül... Hatvan ...egyébiránt faluhoz hasonlítható kis város a Zagyva partján, mely folyam egyébként igen csekély, de áradása nagy...Szórakozásra, s nevetségre, de egyszersmind bosszúságra gerjesztő volt ezelőtt látni, hogy a szegény vidéki nemtelen, csupán azért, hogy Hatvanon innen Gyöngyös felé nyomorult lovait a nagy homokban kicsigázni, s a hasig érő sárban egy vagy két kerekét kitörni szerencséje lehetett. Ráadásul az igazságtalanul zsaroló vámháznál még jól meg is fizettették... "

22 18 BÉL Mátyás 1968. 10. illetve 103. Itt köszönöm meg B. Papp Györgyi lektor értékes segítségét. 19 RÉTHLY Antal 1998. 127. 20 RÉTHLY Antal 1998. 131. Dr. Csiffáry Gergely volt segítségemre ezen források feltárásában. Ezúton is köszönöm neki munkáját. 21 SZEPES (SCHÜTZ) Béla 1940. 167. 22 Társalkodó 1839. április 20. Édes János útleírása Utazás a Magyar hon szebb vidékein címmel. Közli DEMÉNY-DITTEL Lajos 1995. 41. 236