Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Horváth László: Hatvani árvizek

Napjainkig ívelően meghatározó szerepe van tehát a térség életében a kedvező fekvésnek, a folyó közelségének. Ezen gondolatsor késztet elsősorban arra, hogy a Zagyva történetét kiemelten kutassam, kezeljem. Másrészt páratlan forrás is rendelkezésre áll a hatvani múzeum gyűjteményében a XX. századi árvizek bemutatására. Egyéb ezirányú hagyaték mellett, a múzeum alapító-igazgatója, Doktay Gyula az 1940-es árvizet fényképezőgépével részletesen dokumentálta. Ezen publikálatlan felvételek segítségével a víz pusztítása, az árvíz lefolyása bemutathatóvá válik. A Zagyva a Tisza legjelentősebb Heves megyei mellékfolyója. A szomszédos Nógrád megyében ered, s a történelmi Heves vármegye határát Nádújfalu térségében érte el. Innen Mátraverebélyig amolyan határfolyó-szerepet is betöltött Heves és Nógrád vármegyék között, majd délre fordulva Pásztó, Szentjakab, Szurdokpüspöki, Apc községek érintésével jutott el Hatvanba. Ezen út során is még két ízben ismét nógrádi területet érintett a főmeder. Hatvantól a történelmi Pest vármegyéhez tartozó Boldog községig ismét határelválasztó, ezúttal már Pest és Heves megyék között, majd a Jászságot (s ezzel Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét) elérve Szolnok fölött ömlik a Tiszába.

13 A környező mocsárvilágon át egy hosszú töltés biztosította az állandó közlekedést kelet-nyugat irányban, mely töltés áradások idején rendszeresen a Zagyva áldozata lett maga is. Biztos pontnak a Zagyva-híd mutatkozott, melyen hídvámot szedtek. Ezen híd korai - legalább XIV. századi - előzményekre tekint vissza. 1395-ben már „vásáros helyként" említett Hatvannak fahídja lehetett, de 1423-ban már a vámját is említik. Tehát a hatvani Zagyva-hídnál harmincadot kellett fizetni. 14 Az 1523-44. között épült hatvani várnak legfőbb erőssége éppen az volt, hogy szinte a Zagyva mocsarára épült. A korabeli metszeteken jól kivehető, hogy valóságos hídrendszer kötötte össze a külső- és belsővárat, hidak kellettek a széles várárok áthidalására is, stb. Evlia Cselebi leírása (1666.) szövegszerűen is megemlíti a belső és a külső vár két-két kapujánál álló fahidakat.

15 A fahíd karbantartása, sokszor valóságos újjáépítése óriási feladat volt. A hatvaniak hagyományosan nem is akarták a híd karbantartásához szükséges fákat szállítani, az egyéb itt felmerült munkákat teljesíteni, mert ennek fejében csak hídvám-mentességet élveztek. A Zagyva-híd vámját ugyanis nem a hatvani birtokosok élvezték, hanem a budai kamara, így aztán a törvényhatóság - Heves vármegye - is sokáig érdektelenségét jelezte az ügyben, hisz amikor a kamara 1692-ben és 1700-ban a hatvaniakra panaszkodik a megyénél a karbantartás elmaradása miatt, a vármegye azt üzente, ez az ügy a vámszedőkre tartozik, nem a megyére.

16 (Ezt követően egyébként a kamara megpróbálta a szomszédos PestPilis-Solt vármegye közeli lakóit a hídkarbantartásra rákényszeríteni, de nekik is csak az ingyenes hídhasználatot helyezték kilátásba.) A hatvani hídról - és úgy általában a megyei hidakról - első megbízható forrás és leírás az I. katonai felmérés (1783) alkalmával készült. Az országleírás a hidakat különösebben nem részletezi, de a hatvani Zagyva-hídról egyértelművé válik, hogy már részben kőhíd. Az áradásos területen továbbra is valóságos hídlabirintus létezhetett, mert ez a felmérés is összesen Hatvanban 4 hidat jelölt. (Egyébként az országleírás megjegyzi, hogy az első malomnál lévő híd igen rossz állapotú.)

17 13 BOROVSZKY Samu 1909. 4. 14 B. HUSZÁR Éva 1998. 16. 15 CSELEBI, Evlia 1904. Az 1666. évi utazásának leírása 16 DEMÉNY-DITTEL Lajos 1995. 33. 17 B. HUSZÁR Éva 1998. 133. 235