Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Csiffáry Gergely: A Bükk hegység palakőbányászata a XVIII–XX. században

egy földrajzi lexikon az itteni zsindelypalát tartja említésre méltónak.

126 Egyes vélemények szerint a Pálakő bánya 1864-ben már „elhagyott" volt.

127 Ennek ellenére létezéséről tudósít 1865-ben Hunfalvy János.

128 Akisgyőri palakőfejtő a kezdetektől a Magyar Királyi Erdőkincstár tulajdonához tartozott, ahol a XIX. században külszíni fejtésekben termelték ki a fedőkövet. A XIX-XX. század fordulóján az Engel Ignác és Társai miskolci székhelyű vállalkozás évente közel 200 m

3 követ fejtett.

129 1903-ban a kisgyőri kincstári palakőbánya bérlőt cserélt. Élénk volt az érdeklődés iránta, s az eredetileg ajánlott éves bérlet háromszorosáért került az új árendás kezére. A szakemberek a termelés intenzívebbé válását remélték a bányától, ahol az időben csak fedőpalát termeltek. 130

Két év múlva azt írták, hogy a bánya értékesítési viszonyai nem javultak, mert más fedőanyagok -feltételezhetően a cserép és az azbesztpala- versenye igen nagy.

131 Az itt fejtett palának volt egy hátránya (hasonlóképpen a tarkanyinak is) nevezetesen, hogy kalcium karbonátot tartalmazott, s ezért kevesebbre becsülték az angol palánál.

132 6. kép. Kisgyőri palabányászok az 1920-as években a bányánál. BALASSA Iván-HÁLA József, 1998. 271. 126 HORNYÁSZKY, Victor 1858. 55. 127 BALASSA Iván-HÁLA József 1998. 276. 128 HUNFALVY János 1865. III. 126. 129 SCHAFARZIK Ferenc 1904. 66. 130 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1904. 129. 131 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1906. 95. 132 VENDL Aladár, 1951.

1. 334. 193