Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Csiffáry Gergely: A Bükk hegység palakőbányászata a XVIII–XX. században

rületeken felhalmozódott üledékek közül a legjelentősebbek az eltérő üledékképződési viszonyok hatására más-más színben megjelenő mészkő és az agyagpala. A karbon palának a Bükk hegység északi területein két kifejlődési típusát ismerjük. Az egyik a Nagyvisnyó környékén található kövületes palát, és a Bánvölgy felső szakaszán bányászható kövületmentes változatát.

68 A visnyói és a bán völgyi pala - a Bükknek a legidősebb üledékei - a hegység északnyugati peremén találhatók, s koruk a felső karbon korszakra tehető.

69 A Nagyvisnyó környékén található pala a kövületes típusba tartozik, a Bánvölgyének felső szakaszain elforduló pala pedig a kövületmentes típusba. Mindkét palatípust ismerték, de tetőfedésre a kövületmentes változatot használták. A déli Bükkben jurakori palarétegeket ismerünk Felsőtárkány, Bükkzsérc és Kisgyőr területén.

70 A következőben ismertetjük a Bükk területén létesült különféle palakőbányák rövid történetét. Bükkzsérc A Bükk hegység területén a legelső művelésbe vett palakőfejtőt az egri püspöki uradalomhoz tartozó egykori Zsérc (ma: Bükkzsérc) határában nyitották meg 1788 novemberében. Ezt megelőzően már 1788. augusztus 12-én jelentette Eszterházy Károly egri püspök építési irodájának az írnoka, Farkas János, hogy olyan kőre akadtak, amelyet vékonyra szétszedve hasonlóvá lehet tenni a zsindelyhez és a cseréphez, s ez alkalmas tető fedésére. Ilyen kőzetet találtak az egerbaktai, a felnémeti és a felsőtárkányi határban, valamint Bükkzsércen. A palakövek közül azonban legelőször tetőfedésre alkalmas és hibátlan minőségűre csak a zsérci határban bukkantak.

71 Farkas szeptember 25-én jelentette Eszterházy püspöknek, hogy a fedőkövekkel (Schiefer-Stein) próbát is tett, amelyet az építési iroda udvarában egy bizonyos Németországot megjárt Albert nevű kőműves végzett el. Ezen kívül ajánlja a palakő használatát, mert mint írta: „...Akik Németországban az ily fedőköveknek nagy hasznát látták s tudják, igen szeretnék s óhajtják, ha ezek előmehetnének s ily kövek felvétethetnének. Amint ugyan a fenyves erdők s más erdők is fogynak s afasindelek kevés ideig tartanak, a cserepek is sok munkával, égetéssel és faemésztéssel járnak, az ily kőtáblás fedelek pedig csaknem örökösek és a most haszontalan föld gyomrábul kerültek elő."

12 A továbbiakban arról tájékoztatja a püspököt, hogy „teljesek és véghetetlenek az ily kőcserepekkel Excellenciád hegyei", vagyis a Bükk hegység. Az is kiderül, hogy minél mélyebbre hatolnak a bányászat során, annál jobbak az onnan kitermelt fedőpalák. A palát a mérnökkel, s olyan emberrel vizsgáltatta meg, aki ilyennel külföldön dolgozott. Az illető Hogh Pongrác™ parádi mester volt, aki 1788 november elején elment a zsérci bányába, ahol a fedőpalát törték. Javaslata szerint, mert „igen tetszett neki, azt hagyta, hogy csak vágatni...mivel mennél alább mennek, annál jobb lesz" A parádi mesternek - az otthoni kötelezettségek -, s főként a Parádi Companisták, vagyis a parádi társulati timsógyár 68 BALOGH Kálmán 1964. 283.; FŰKÖH Levente-SZITTA Tamás 1982. 6-7. 69 JUHÁSZ Árpád 1987. 447. 70 JUHÁSZ Árpád 1987. 451. 71 HML. XII-3/a/253, 1788. 117.§. 72 HML. XII-3/a/253. 1788. 141.§. 73 A forrásban Pongrác mesterről van szó, aki Hogh Pongráccal azonos. 186