Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Csiffáry Gergely: A Bükk hegység palakőbányászata a XVIII–XX. században

A középkorban és a kora újkorban az építmények tetőzetének a fedésére felhasználták a nádat, a fazsindelyt, az égetett cserepet, s a fémlemezes (réz, bádog) borítást. A palakő fedélpalaként történő alkalmazásának az elterjedését több társadalmi, gazdasági tényező kölcsönös egymásra hatása eredményezte. A könnyen gyulladó növényi eredetű tetőfedő anyagok, mint a nád, zsuppszalma tűzveszélyes volt. A fazsindely is erősen gyúlékony fedőanyag, 35-40 cm hosszú, 8-10 cm széles hasított falemezből, elsősorban fenyőés bükkfából készült úgy, hogy a hosszanti oldalán egy horonyszerű bevágás segítségével a lemezek egymásba kapaszkodhassanak.

13 Ezen kívül az építők a fazsindelyből készült tetőborítást utóbb általában vörösre festették

14 a kor gyakorlata szerint. 2. kép. Palakő metszők (Máriavölgy). 3. kép. Palakő simítok (Máriavölgy). Vasárnapi Újság, 1865. 148. Vasárnapi Újság, 1865. 148. A fazsindely további hátránya volt, hogy az így készült tető többszöri javítás esetén sem tartott tovább 20-30 esztendőnél. Ennek ellenére a zsindelyfedést a XIX. század derekáig Magyarországon általánosan alkalmazták.

15 A fazsindellyel szemben a palakőnek az előnye az volt, hogy annál tűzállóbbnak bizonyult. A palafedél borítással készült tetőzet élettartama elérte a 40-60 évet, vagyis kitartott másfél-két emberöltőnyi ideig. Tény, hogy a palánál még a cserépből készült tető is tűzbiztosabbnak bizonyult, viszont a palafedél idővel olcsóbb lett a cserépnél. A fedőpala egyébként olcsóbb volt, mint a fazsindely, mert 1 db palával azonos felületet csak 2-3-4 fazsindellyel tudtak lefedni. A palafedél használata a fában szegény területeken, ahol korábban nádat használtak, elősegítette a tűzbiztosabb építkezéseket. 13 Pallas Nagy Lexikona 1897. XVI. 1220. 14 Cs. DOBROVITSA Dorottya 1983. 85. 15 SZINNYAI Katalin-KOCSIS Ferenc-ZÁDOR Mihály 1992. 151. 181