Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
Csiffáry Gergely: A Bükk hegység palakőbányászata a XVIII–XX. században
jelenléte a palában, mert mállásuk során limonit, vasszulfát, kénsav keletkezik. A kénsav nemcsak a palát támadja meg, különösen akkor, ha kalcitot vagy más karbonátot tartalmaz, hanem azt a szöget és kampót is megmarja, oldja, amely a palát léchez vagy a deszkához rögzíti. Fagy állósága továbbá kisebb-nagyobb vizet felvevő képessége főként a csillám- és a klorit lemezkéinek eloszlásától függ. Ha a csillám és klorit pikkelyei egymással összefüggnek a pala lapjain vagy részben egymást át is fedik, az esetben a víz bejutását teljesen megakadályozza. A tömött, jó minőségű fedőpala kalapáccsal ütve csengő hangot ad, a lazább szerkezetű pala ütéskor tompa hangot hallat. l Az agyag rétegei lemezes, kristályos szövetű fillit nevű kőzetté alakulnak. A fillit és az agyagpala közt az a különbség, hogy a fillit kristályos szövetű, az agyagpala pedig nem, ugyanakkor fokozatos átmenetek lehetségesek. A fillit minőségének eldöntésére a megvizsgálandó lemezt, vízfelületre helyezik úgy, hogy éppen csak érintse az alsó lapját, amennyiben 24 óra eltelte után az átellenes oldal száraz marad, akkor a kőzet jó minőségű, ha viszont víz gyöngyözik rajta, akkor sok benne az át nem alakult agyag, ezért silány és nem használható. A fillit tetőfedésre, asztallapok, szigetelőtáblák készítésére volt alkalmas. 2 A kevésbé jó minőségű fillit útépítési kőként, de házépítésre is felhasználható. A fedőpalából, s egészen sötét színű agyagpalából készült az iskolai oktatásban elterjedt palatábla, valamint a palatáblára való írásra használt palavessző, amelyet úgyszintén sötét színű agyagpalából állítottak elő, megfelelő aprítással. 3 A köznyelvi pala szót a magyar geológiai szakirodalomban, önmagában csak elvétve használják. Miután a palakőzetek ásványi összetétele, genetikája (ezekből eredően színe, szövete, keménysége stb.) és kialakulásának földtörténeti kora sokféle, ezért már a legkorábbi magyar nyelvű munkák szerző is megkülönböztették egyes változatait. A mai magyar geológiai szaknyelv általában a nemzetközi irodalomból átvett kifejezéseket (például: gneisz fillit), összetett főneveket (például: diatomapala, csillámpala, kloritpala, szericitpala, kvarcitpala) és jelzős főneveket (például: kristályos palák) használ. Valamennyi palaféleség közös jellemzője a palásság (vagy levelesség), a nagy nyomás hatására kialakult szövetelváltozás, amelynek a következtében e kőzetek vékony lapokra válnak szét. 4 A palakő (fedőket, kőzsindely, zsindelypala) használata az építőiparban A pala elnevezés a magyarországi helynevekben legkorábban, 1685-ben fordul elő. A pala szavunk tehát csak a XVII. század végén tűnik fel, s a XVIII. században, egészen annak végéig csak Erdélyben fordult elő, és az időtől a szakirodalom útján terjedt el, végül került a köznyelvbe. 5 Magyarországon az 1780-as évektől kezdték ismerni és használni a tetőfedésre, és írásra, azaz írótábla készítésére a palakövet. 6 1 VENDL Aladár 1951. 333-334. 2 PAPP Ferenc 1943. 19-20. 3 VENDL Aladár 1951. 333-334. 4 BALASSA Iván-HÁLA József 1998. 272. 5 BALASSA Iván-Hála József 1998. 267-268. 6 1783-ban Molnár János könyvében írta le elsőként: „A tábla-kö= Schistus fekete vagy más színű, írásra, födélre való." - MOLNÁR János, 1783. 224. 178
