Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

ha egy napra - annyi fával, amely 3 étkezéshez kell - 30 krajcár, a fürdés 24 krajcárba került. A savanyúvízért kéticcés üvegben a fürdőnél 6 krajcárt kértek.

224 1805 után a cseviceforrások vizét ivó- és fürdőkúra céljából egyaránt használták. 1817-ben a cseviceforrás mellett még csak 2 fürdőhelyiség létezett. 1820-ban az uradalmi bevételek a csevicefürdőből, illetve az eladott vízből származtak, és mindenképpen nyereségesnek bizonyult. A fürdő a második fertályban (negyedévben) 62 szobáért - szobánként 30 krajcárral számítva - 31 forintot hozott, 103 fürdő 30 krajcárral számítva 51 forint 30 krajcárt eredményezett, amely összegnek a 4/5-e, azaz 41 forint 12 krajcár az uraságé, 47 lóra való istálló, 4 ló legeltetése 3 krajcárt alapul véve 2 forint 33 krajcárt hozott. Augusztusban 106 napi szoba, 40 napi konyha 30 krajcárral számolva, 94 napi fürdés 4/5-e, 3 öl tűzifa, 118 lóra való istálló és ló legeltetése 134 forint 48 krajcárt jövedelmezett. Szeptemberben 64 szobáéit, 29 konyháért, 58 fürdésért, 3 1/2 öl tűzifáért és 36 lóra való istállóért 92 forint 30 krajcárt fizettek a vendégek. A csevice-víz eladásából befolyt jövedelmek 1820-ban a következők: egy ferslágért (20 üveges láda) 4 forintot, egy butelláért (kb. 2 iccés) 18 krajcárt, a dugóért és szurkolásért 3 krajcárt kértek.

225 1825-ben a megyei közgyűlés utasította a főszolgabírót, tegyen vizsgálatot amiatt, vajon igaz-e, hogy Párádon a savanyúvizet pénzért árulják. Ha igaznak fog találni azon savanyúvíznek az árusítása, amely a természet ajándéka, a főszolgabíró kötelessége azonnal megtiltani az árusítást. Ezen kívül a parádi fürdőnél, az ott lévő vendégfogadónál azt is meg kell vizsgálni, milyen taxálások történnek.

226 E ma látszólag értelmezhetetlennek tűnő közgyűlési utasítás hátterében látnunk kell egy korábbi felfogást, amely szerint a gyógyvizet régebben általában ingyen kellett adni. E nézet alapja részben az a hiedelem, hogy gyógyerő eltűnik a vízből, ha pénzt kérnek érte.

227 1827-ben Szitányi Ullmann Móric és Kaan Henrik Sámuel bérlete idején a csevicénél fürdő- és lakóházakat építettek.

228 A cseviceforrásnál a nagy fürdőház L alakúra épült. A földszinti épületrészben 32 lakó- és 10 fürdőszoba, s 2 előszoba volt. Az épület középső szárnya egyemeletes volt, ebben egy táncterem kapott helyet, melynek két oldalán az egész épület hosszában 24 cselédszoba létesült.

229 1826-ban a kénes forrás víztartóját lépcsővel vették körbe, a felette elhelyezkedő kupolát kör alakú oszlopsor tartotta. Az ivócsarnok környékén díszpadokat helyeztek el.

230 1840-ben a savanyúvizes forrásnál 4700 db csevicés butella volt raktáron.

231 Idővel a kénköves savanyúvíznek

232 nem csökkent a kereslete, hanem nőtt, 1851-ben már 100 000 db palackot töltöttek meg vele

233 és küldtek szét belőle,

234 valamint fürdőként is használták. Párádon ez időben 2 cseviceforrás volt, az egyik a főforrás, a patak bal oldalán, attól mintegy 50 lábra tört a felszínre, s vizét kereskedelmi forgalomba hozták. A másik forrás 224 FÁY András, 1819. 24-25. 225 A debrő-parádi uradalom 1820-as számadáskönyve. MM. TDGy. 91. 128. 1. 226 HML. IV-l/a/87. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1825.

1. 897. lap. 227 VAJKAI Aurél, 1955. 78.; MAGYARY-KOSSA Gyula, 1940. IV. 186. 228 BOROVSZKY Samu, 1909. 274. 229 BOROVSZKY Samu, 1909. 238. 230 ÉBLE Gábor, 1909. 22.; BERETI István, 1977. 4. 231 TAKÁCS Béla, 1970. 36. 232 FÉNYES Elek, 1837. 186. 233 FÉNYES Elek, 1851. III. 197. 234 HUNFALVY János, 1860. II. 190. 68