Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

parádi savanyúvizet, vagyis a csevicét. Jelentésében ez olvasható: „... ettől a timsós, gálicos forrástól nyugat felé, a Mátra legmagasabb hegyének északi oldalán, Párád falu közelében vannak bizonyos savanyúvizek, amelyeket igen nehéz megközelíteni. E források vize tiszta és világos, ízre igen sósnak tűnik, szaga pedig az orr számára igen bántó, és ez arról tanúskodik, hogy sok benne a kén, s azok számára, akik nem szoktak hozzá, még a recskinél is hányingerkeltőbb. Ha meg a forrás mellett és éhgyomorra isszák, megrészegítő hatása van, de ez a mámor röviddel ezután magától elmúlik, de a fejben valamiféle melegséget hagy maga után. A vizeknek betegségek ellen való belső felhasználásáról semmit sem tudtak mondani a környező területek lakosai, minthogy ilyesminek eleddig még hírét sem hallották. Párád falu lakosai azonban közönséges ital gyanánt széles körben fogyasztják anélkül, hogy megvizsgálták vagy megfigyelték volna valamiféle egészségre ártalmas hatását. Néha még a kenyeret is ezzel a savanyúvízzel dagasztják, és azt állítják, hogy így egy felettébb ízletes kenyérfajtát nyernek. Vizsgálatnak alávetve a víz a következő jelenségeket mutatta. Vitriolszesszel erősen pezsgett. Egyszerű borral elkeverve hosszasan pezsgett. Gubacs- és gránátvirágporral összekeverve rögtön egy erősen vöröses oldatot képezett, jelezve ezzel igen nagy vastartalmát és kénes savasságát. A friss tejet azonnal összehúzta. Mindezen vizsgálatok alapján nyilvánvaló, hogy a parádi savanyúvizek vasgálicot tartalmaznak, de ennek összetevői között több a vas, mint a kénes savasság, továbbá van benne Terra Vitrioli Martiale, melyektől ez a felette büdös, kénes szag származik. Úgy vélem tehát, hogy ez a víz kellő óvatossággal alkalmazva hasznos lehet: ödémás daganatok, szárazbetegség (cachexia) és bélelzáródás esetében. A többi lehetőségnek pedig csak a kíváncsi orvos ítélete szabhat határt. "

m 1804-ben ezt írták róla: „Hidegen és szabadon tör elő a víz a földből, mindössze egy kő fedi. Medencéje legfeljebb egy akónyi vizet fogad magába, a vendégek ezután a külön erre a célra készült üveggel merítenek belőle. Palackozva is szétküldik oly módon, hogy 20 palackot tesznek egy ládába, és csomagolással együtt forintot kérnek érte. Innen mintegy húsz lépésnyire délre másik forrás található, amelynek vize kisebb, fanyarabb ízű és előfordul, hogy egyesek inkább ehhez ragaszkodnak. A parádi gyógyvíz évről évre jobban beválik, különösen tüdő- és mellpanaszok esetében, ezért természetesen egyre keresettebb is lesz. "

222 Az előző forrás szerint a nagy számú kútvendég ellátására minél több és kényelmesebb szálláshelyre lenne szükség, s a jelek szerint az Orczy család még 1804-ben eleget kívánt tenni ennek. 1819-ben Fáy András leírta, hogy a parádi víz fogyasztása szűk körben ismert. Nem árulják sem Pesten, sem Gyöngyösön, sem Egerben. A parádi hutában e célra készült mintegy 3500-4000 db üveget töltenek meg csevicével a forrásnál, amely mintegy 1 akónyit tart az üregében, merítéskor gyakran várni kell rá, míg megtelik. Tavasszal és hajnalban (az éjjeli állás után) több vizet ad a forrás. 1817-ben egy 20 butéliás keményfaláda szurkolással, pakolással 12 forint 20 krajcárba került.

223 Ez időben a cseviceforrásoknál öt vendégszoba, egy istálló és két konyha állt a vendégek rendelkezésére. 1817-ben nyáron egy szoba egy napra 24 krajcár, illemhely, kony221 HML. IV -l/b/86. Közgyűlési iratok. 1764. № 37. 222 ВARCHETTI József, 1804. 11. 223 FÁY András, 1819.22. 67