Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

копу hatását még máig sem tudta megszerettetni, igen regényes hely. Az Anio kis folyó magas esése, az ezen víz esés által alakított barlang, Grotta di Siéra, a sybilla templom, melyet Vesta és Hercules templom név alatt is ismerünk, gömbölyő és canellirozott oszlopokkal köritett alakjával, a gyönyörű kilátás a római Campagnára sőt magára Rómára nagy vonz erővel köti magához a művészt[...]«

m Majd szeptemberben Subiacóba ment, ahol német nazarénus festőkkel, akiket már Rómából ismert, töltött néhány hetet. Eltávolodás az akvarelltől Életrajzában ezentúl, egy lábjegyzeten kívül, »1847-ben már Ligeti Markó tanítványa volt, s mi naponta láttuk egymást mint jó barátok és honfiak, a'mi azóta köztünk fenn áll«

1

", nem írt többet itáliai művészi benyomásairól, az elkészült művekről. Röviden közli az év legfontosabb társadalmi eseményeit, s 1847-es betegségét, mely után ismét levelet kapott Markótól. Markó Kovácshoz címzett második levele 1847. szeptember 7-én íródott,

192 de sajnos a két művész életrajzát, művészi működését illetően túl sok adattal nem szolgál számunkra. Kovács betegségéből való kigyógyulásának híre örömmel töltötte el Markot, de nem esett szó köztük Kovács Firenzébe utazásáról, művészi terveiről. Kovács 1847-ben Firenzében töltött időszakának művészi termékeiről sincs adatunk, feltehetőleg ismét betegsége akadályozta munkájában, s rajzoláson és néhány növény megfestésén kívül mással aligha foglalkozott.

193 A Ludányi Gabriella által olajfestményként számon tartott Virágtanulmány ennek az időszaknak az emléke, mely megítélésem szerint vizes fedőfestékkel készült, s egészen düreri előképekig vezethető vissza.

194 A portréfestészet terén is érdekes kettősség figyelhető meg Kovács művészetében. Az itáliai évek után, még az akvarell felé vonzódását és a miniatűr festészet szokásait egyesítve, de már az olaj technika felé fordulva készíti el Lenkei Károly özvegyének portréját.

I95 A kisméretű, ovális formátumú olajportré már Kovács későbbi működésének irányát jelzi. 190 KOVÁCS Mihály 1992.39. 191 KOVÁCS Mihály 1992.39. 192 Markó Károly levele Kovács Mihályhoz (Eger, Főegyházmegyei Könyvtár Ms 1068/8.) A levél további szakaszi leginkább azért fontosak számunkra, mert utalnak arra a társadalmi helyzetre és közegre, melyben a két művész mozgott, s ami iránt érdeklődött. A „tiszteletre méltó nagykövetünk", akinek hogyléte felől Markó érdeklődött, valószínűleg Gróf Rudolf Lützow lehetett, aki Markot még Bécsi éveiben támogatta és 1826-1848-ig a bécsi udvar szentszéki nagykövete volt. Még egy adattal szolgál számunkra a levél: megtudhatjuk belőle, hogy Markó fiai, Károly és András Rómában voltak ebben az időben és valószínűleg Kováccsal, aki a római művészvilágnak közkedvelt alakja lehetett, kapcsolatban álltak. 193 Kovács Mihály: Lungarno di Firenze (Firenzei Arni-patr), 1847. cer. 220x322 mm (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria Ltsz: 1927-1999.); Virágtanulmány, 1847. gouache, 325x140 mm (Budapest, MNG Ltsz: 1925-1111.) 194 A. Dürer: írisz, 1503.L akv., gouache 770x310 mm (Bréma, Kunsthalle) In: ZAMPA, G. CHIESA, A. O. 1995.99. 195 Kovács Mihály: Lenkey Károly özvegye, 1853. olaj, vászon 134x107 mm (Budapest, MNG Ltsz: 1935-2909.) 391