Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

a realizmus módszeréhez, de ennek az útnak a végigjárásához nem volt meg a kellő ereje és példái, de a hazai megrendelői igények sem terelték ebbe az irányba. Művészetének rövid itáliai intermezzója természetesen nem múlt el hatások nélkül. Mégis hazatérése után az említett, ösztönösen modern, újító törekvéseit vissza kellett fognia. Akvarelljein - melyeknek jelentősége hazai művészetünkben a stílusbeli visszalépés ellenére is igen nagyok - ismét feltűnnek a konvencionálisabb elemek, a nyersebb színek, a nehézkesebb megoldások,

72 de továbbra is megmaradt a tájjal való bensőséges viszonya, és az a módszer, hogy az egész lapot mindig egyszerre munkálja meg.

73 Hogy szemléletmódjának Itáliában kialakult frissességét nem tudta sokáig megőrizni bizonyítja az is, hogy 1843-as angliai útja során, Turner műveit szemtől szembe látván, képtelen volt azonosulni velük. Mégis az a tény, hogy oly hosszan ír e festészeti élményéről életrajzában azt bizonyítja, hogy nem hagyta nyugodni a dolog. »Egy alkalommal az akadémia tárlatán láttam két urat, a mint két képet összehasonlítgatnak. Az egyik kép Stanfieldtó'l,

14 a másik Turnertől való. Az egyik így szólal meg: „Nézd Turnert, milyen szép meleg színei vannak, és Stanfield milyen hideg „ - Meg nem állhattam, hogy oda ne szójak: „A Stanfield alkotása gyönyörű szép kép, a Turneré pedig nem is kép, csak egy darab vászonnak a színekkel való betarkítása ész, értelem és gondolat nélkül. De másutt nincs olyan tárlat a világon, a hol ezt a képet tárlatra fogadnák[...]"[...] Mikor Pickersgilléknél ebédnél elbeszéltem, hogy hogyan jártam, az egész család reám bámult: „ Oh, oh, oh, oh! Turner nagyon híres festesz![...]" Én csak bámultam rajtok.«[...] Az esetet elmondta Leitch-nek s egy pár nap múlva Mr. Cokerrnek a Lánchíd főmérnökének öccsének, kik megnyugtatták, és megerősítették Turnerrel kapcsolatos ítéletében. Az ő vélekedésükből is kiderül, hogy Turner késői periódusában készült művei előtt, melyekkel az impresszionizmus festészetének szín és fényhatásait vetítette előre, honfitársai közül is sokan értetlenül álltak. Barabás, ismerősei által előadott, szóbeszédszámba menő történetekből végül úgy ítélte meg, hogy »[...]hát ha ez megtörtént vele, de több ilyen adoma is kering róla, akkor ez igazolta az én állításomat, hogy a képe észnélküli színzűrzavarnál nem egyéb.«

15 Mégis Londonban újabb impulzus érte művészetét. Nemcsak akvarellfestészetének stílusa, hanem általában ecsetkezelésének és színhasználatának festőibbé válása figyelhető meg, feltételezhetően Sir Thomas Lawrence (1769-1830) művészetének hatására. Önéletrajzában ugyan nem említi, de jegyzetkönyve tanúsítja, hogy Lawrence műveit másolta. Nem csak vízfestményeinek, hanem litográfiáinak is ismét oldottabbá vált a technikája, akvarellportréi finoman összefogottak, gyengéd, harmonikus, áttetsző színvilágúak lettek. Visszatérve Barabás Rómában töltött hónapjaira - 1834 őszétől 1835 februárjáig id. Marko Károllyal való találkozását kell még megemlíteni. Barabás Rómába érve igyekezett megrendelőket és ismerősöket találni. »Ebéd után fölkerestem Markó Károlyt, s együtt maradtunk vele egész estig[...] Markó nagy reményeket keltett bennem e sikereim hallatán, s azzal biztatott, hogy ő most nem ismer senkit olyat Rómában, ki aquarellben 72 SZVOBODA D. Gabriella 1985.4. Példák: Pusztai táj, 1838. akv. fedőfehér 200x290 mm (Pécs, Janus Pannonius Múzeum Ltsz: 68.13.) In: SZABÓ Júlia 1985. 135.; Lánchíd alapkövének letétele 1841.aug.24-én akv.262x338 mm (BTM Kiscelli Múzeum Ltsz: KM 578.) In: MNG 1985.kat.88

.); Gräfenberg látképe sétálókkal, 1839. akv., ceruza 262x360 mm (MNG Ltsz:1903106.) In: GERSZI Teréz-GONDA Zsuzsa 1994. kat: 40.; MNG 1985. kat. 74., címlap. 73 SZVOBODA D. Gabriella 1983. 27. 74 W. C. Stanfield (17931867) angol festő, elsősorban tengeri képeket és tájképeket festett. 75 BARABÁS Miklós 1998.167-168. 364