Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

2. kép. Barabás Miklós: Lago Maggiore, 1834 akvarell, 157x240 mm MNG Ltsz: 1952-4632. Mikor Barabás hagyatéki kiállításán az Itáliában festett kis tájképei először nyilvánosságra kerültek a szenzáció erejével hatottak. Kritikusai csodálták azt a fölényes technikai tudást, mellyel a leheletszerű, egymásba omló árnyalatokat, a finom lírai színvilágot oly könnyedén létre tudta hozni.

70 E lapok egészen más jellegűek voltak, mint azok az aprólékos, a miniatűrfestészetből átvett szálkázó, száraz stílusban készült akvarellek, melyeket Itáliai útja előtt festett. Mindez, az angol akvarellfestészet egész Európát behálózó hatásának volt köszönhető. A skót mesteren keresztül áttételesen a legnevesebb angol mesterek oldott, laza anyagkezelése, a fényreflexeken át vizsgált természet szemlélete hatott Barabásra. Ennek egyik legjobb példája legszebb akvarellje a Lago Maggiore, 1834.

71 E kisméretű lapján a víz felületén visszatükröződő tájformák színének, fényeffektusainak módosulásával játszik, a háttérben pedig az egyre távolodó és ködbe vesző hegycsúcsok lilái tűnnek fel az úsztatott festékfoltok nyomán. A kép felső részének egyre hidegedő és kivilágosodó színeit finom kontrasztba állítja az előtér meleg sárgás színviszonylataival. Feszültséggel telt, érzelmileg felfokozott, romantikus tájképpel van dolgunk, mely elkészültekor példa nélkül állt a magyar festészetben. Barabás Itáliában találkozott először a fény ábrázolásának problémájával is, de egyéniségéből kiindulva a fény és a távolság hatásának felkeltésére egyfajta egyszerű, magától értetődő, naturális kifejezőkészséget alakított ki, melyet a természet közvetlen megfigyeléséből vezetett le. Ezzel igen közel jutott 70 SZENTIVÁNYI Gyula 1927.24. 71 Barabás Miklós. Lago Maggore, 1834. akv. cer. 157x240 mm (Budapest, MNG Ltsz: 1952-4632. 363