Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

Trencsénteplic, Barsban Szklenófürdő vagy Szklenóteplice. A Tapolcaként ismert fürdőneveink is ugyancsak a Teplicéből eredeztethetők, mint Borsodban a Miskolchoz tartozó Tapolca, továbbá Veszprém megyében Tapolca városa. A fürdők szláv neve a bánya szó. így említik Bankafürdőnek, vagyis becézve fürdőcskének hívják a XII. században Pöstyén melegvíz forrásait, amelyek a Vág partján sorjáztak. A fürdő latin nevéről (stuba) nevezték el a híres stubnyai fürdőt. A vizek tisztelete honfoglaló eleink körében szokás volt, amely még évszázadok múlva is megmaradt. Szent László király, aki szigorúan tiltotta a pogány hiedelmeket, hozta vizekkel kapcsolatban a következő törvényt: „akikpogány szokás szerint kutak mellett áldoznak vagy fákhoz forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek. " Szent László törvénye még véletlenül sem a vizek tisztaságát védte, mint azt már feltételezték,

15 hanem egy olyan szívósan továbbélő pogány kori hagyományt kívánt törvénnyel betiltatni, amely még a XX. századi néprajzi gyűjtésekben is megfogható volt.

16 Természetesen a vizek tisztán tartása is szokás volt. Ezzel kapcsolatban 1982-ben a Heves megyei Feldebrőn jegyeztem fel a következő történetet. Augusztus 25-én Nagyboldogasszony napján, búcsújáráskor, a kápolna melletti forrás vizébe egy asszony belemosta a hagyomány szerint a piszkos pelenkát, amitől a forrás vize elapadt.

17 Ez a történet rokon vonásokat mutat a finnek szokásaival, akiknél szintén megmaradt az a hagyomány, amely szerint a megfertőzött vizek kiszáradnak. E példa is jelzi, hogy a mai magyar néphagyomány még őriz bizonyos finn-ugorkori műveltségi elemeket. A forrásvizek keletkezéséről több népmonda ismert.

18 A gyógyhatású vizeket eleink szent víznek, latinul (fons sacer) nevezték. Az elnevezésben kifejezést nyert az, hogy a régi magyarok vallásos-misztikus erőket (eredetet) tulajdonítottak a gyógyító vizeknek. Ennek az emlékét is őrzik a földrajzi neveink. 1164-ben a Zirc közelében alapított bencés kolostornak a temploma mellett is volt egy „szent kút", amelyhez zarándokolni járt a nép egészsége helyreállítása végett.

19 Szent kút =fons sacer és caput Pannóniáé volt a neve a Pannonhalma közelében annak a gyógyforrásnak, amelyet a mai Ravaszd falu határában írtak le 1198-ban.

20

1342-ben Szentkút (Scentkuth) a neve a Vas megyei (ma: Heiligenbrunn néven Ausztriában) egy gyógyforrásnak.

21 1406-ban Szentkútnak (Zenth kwth) említik a Nyitra megyei Szulóc gyógyforrását.

22

1546-ban szent 15 SZINNYAI Katalin-KOCSIS Ferenc-ZÁDOR Tibor, 1992. 166. 16 Lásd: VAJKAI Aurél, 1955. 76-106. tanulmányát a Parasztfürdőkről. 17 Sgy. 1982. június 24. Kincs Józsefné (Feldebrő) adatközlése. 18 A tari csevicét - Tar község az 1950-es megyerendezésig Heves megyéhez tartozott - a helybeliek Aba Sámuel könnye forrásnak nevezték. A forrásról fennmaradt néphagyomány úgy tudja, hogy Aba Sámuel király, amikor a ménfői (1044) csatában elesett, a király fejét a csata után hű szolgája Kába, saját köpenyébe takarva visszahozta. A Mátrában Ágasvár alatt egy mély gödröt vájt a sziklába, s oda rejtette el a megölt ura fejét. Hát láss csodát, megeredt a holt szemek könynye, akár a záporeső, s a király feje megszólalt: „Kába fiam, örökké siratom szép magyar hazámat. " Akkor köd előtte, köd utána, eltűnt a fej, elnyelte a kőszila. A helyén azonban víz buggyant elő, a csevice forrásvíz, amelyet Aba Király könnye forrásnak tart a helyi hagyomány. - A mondát Kolacskovszky Lajos gyűjtötte az 1930-as években. -KOLACSKOVSZKY Lajos, 1947. 68. 19 MAGYARY-KOSSA Gyula, 1930. III. 21. 20 MAGYARY-KOSSA Gyula, 1930. III. 23. 21 MAGYARY-KOSSA Gyula, 1940. IV. 134. 22 MAGYARY-KOSSA Gyula, 1930. III. 21. 35