Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

ződjék ki. Saját népéről, földjéről akart újat hallani.

20 így nem a nagyméretű, díszes, főúri ízlést kielégítő művek kerültek előtérbe, hanem ellenkezőleg: a bensőséges és csöndes, kisméretű, egyetlen pillantásra áttekinthető, személyes kapcsolatot teremtő, azaz kifejezetten a polgári felfogás számára készült alkotások váltak elterjedtté. így a technikai váltás, a monumentális falfestészet és az olajkép felől a sokszorosító grafikai eljárások, illetve a gouache és az akvarell műfaja felé való fordulás is érthetővé válik. Ez a bensőséges jelleg sokszor akkor sem változott, ha történetesen főúri megbízásról volt szó, hiszen a XIX. század első évtizedében fejlődésnek indult polgári hangvételű művészetnek egyik jellemzője éppen az volt, hogy felfogása, kifejezésmódja egyre inkább hatással volt a főúri megbízásokra készített művekre is, miközben a polgári ízlés is egyre jobban igyekezett utolérni a főúri igényeket. A minél nagyobb elvárások kielégítéséhez természetesen egyre több képzett művészre volt szükség, így egyre többen kerültek a bécsi - kisebb számban más - akadémiára.

21 Művészeti életünkben ennek a fejlődésnek a hatása azonban csak az 1830-as évektől vált érezhetővé. Az itáliai élmény felszabadító hatása Művészetünk korántsem állott Bécs egyoldalú befolyása alatt, hiszen a XIX. század elejének kiemelkedő egyéniségei: az építész Pollák Mihály (1773-1855), a szobrász Ferenczy István és a festő id. Marko Károly sokkal inkább merített az olasz, mint az osztrák művészet forrásaiból. Itália meghatározó szerepe tehát akkori művészetünk alakulásában vetekszik Bécs fontosságával.

22 Itália mindig az az ország volt, ahová az európai művészek tanulni mentek. Hol a nagy mesterek közelségére vágytak, hol a páratlan múlt emlékeit tanulmányozták. így volt ez a XIX. században is, amikor már a legkiválóbb művészek - Bíró Béla szóhasználatával élve - „kihaltak"

23 Itáliában és a modernséget jelentő stílusirányzatok más országok fe18 „November 8-án (1835) érkeztünk Pestre (Barra Gáborral), s én ki is menetem három napra Pécelre. Gróf Rádai Gedeon itt arra akart rábeszélni, maradnék Pesten, ahol Einsle bécsi festő nagyon jó üzleteket csinált, de most visszament Bécsbe s így Pesten nincs olyan jó művész, a'ki őt pótolná[...] Erre aztán elhatároztam, hogy a telet csakugyan Pesten töltöm,sőt ha ismeretségre teszek szert és munkám is lesz akkor tovább maradokf...] írtam Bécsbe Szemere Miklósnak, hogy legyen szíves, ajánljon valamelyik pesti barátjának, a'ki a casinóba bevezetne[...] Szemere pedig szívesen teljesítette kérésemet, és válaszához csatolva küldött is levelet Bajza Józsefnek czímezve[...] Ezen levelet elvittem Bajzának, a'ki engem nagyon szívesen fogadott[...] megígérte, hogy legközelebb ellátogat hozzám[...] A megbeszélt órán meglátogatott, de nem jött egyedül, hanem Vörösmarty Mihály, Tasner Antal, Toldy Ferenc és Bártfai társaságában[...J Tasner Antal gróf Széchenyi Istvánt vezette hozzám[...]" BARABÁS Miklós 1998. 126-129. 19 BODNÁR Éva 1982.36. 20 HOFFMANN Edit 1950 13.; Henszmannak a honi művészet megteremtése ügyében írt tanulmányai, kritikái In: HENSZLMANN Imre 1990. 21 ZÁDOR Anna 1980.40. 22 PETROVICS Elek 1937.12. 23 BÍRÓ Béla 1954.531. 353