Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

lyek vízfestészetünk szempontjából megérdemlik a kiemelést. így a múlt század harmincas és negyvenes éveiből számba vett művészek és műveik segítségével igyekszem érinteni az akvarellfestés kultúránk egyéb területeivel való kapcsolatát és hatását is. A képek elemzése és a bemutatott párhuzamok mellett eddig még nem közölt forrásdokumentumokat is ismertetek, melyek a Kovács Itáliában töltött éveiről szóló adatainkat gazdagítják. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban őrzött két levél, melyeket id. Marko Károly írt Kovácsnak, szintén erre az időszakra datálható." Társadalom és művészet Közép-Európa embereinek életérzésére - az éppen véget érő napóleoni háborúk után a nyugalomra, hétköznapiságra való törekvés, családiasságra, társas életre való vágyódás volt a jellemző. Ez az érzelmes érzékenység leginkább a Bécs felől Magyarországra is eljutó, sokszor kigúnyolt biedermeier

12 hangulatban tükröződött. A természet szépségének, „érintetlenségének" átérzése, a tájban való bolyongás könnyed szabadságának élménye hiszen a biedermeier szeretett olyan regényes helyekre kirándulni, ahová a civilizáció már behatolt -, a csendes, nyugalmas világ adta szentimentális örömök keresése és megteremtése vált fontossá az emberek számára. Mindeközben a nemzeti önállósodás, a társadalom mélységeiben megindult erjedés, a modern polgári szemléletmód kialakulásának kezdetei is erre az időszakra tehetőek számtalan európai országban, így hazánkban is. Ha témám felől közelítek ehhez az időszakhoz, akkor elmondhatom, hogy a XIX. század, nem csak Angliában, hanem osztrák földön is az „akvarell századának" tekinthető. Hozzávetőleg 1780-ban kezdődött el a császárvárosban is az a fejlődés, amelynek körülményei megteremtették a legmagasabb művészet létrejöttének lehetőségét az akvarellfestészet területén. Szemben az angol akvarellel, melynek legnevesebb képviselői W. Turner (1775-1851), J. Constable (1776-1837) vagy T. Girtin (1775-1802) és R. P. Bonington (1801-1828) voltak, és ahol a tiszta akvarellt és a fedő gouachet, vagy a fedőfehéret tilos volt együtt használni, Bécsben inkább a kétféle festésmód kevert - az áttetszőség és a fedés együttes - alkalmazása volt elterjedtebb. A bécsi akadémia tanára, majd direktora, Friedrich Heinrich Füger (1751-1818) kora egyik legzseniálisabb akvarellezője volt, valamint olyan akvarellfestők kerültek ki a század elején az akadémia falai közül, mint a biedermeier idillt megjelenítő Eduard Gurk (1801-1841), Josef Kriehuber (1801-1876), és Jacob Meinhard Bayer (1803-1863), vagy a vedutáiról híres Thomas Ender (1793-1875),

13 11 Marko Károly levelei a Rómában tartózkodó Kovács Mihályhoz, Pisa 1843. május 8.; Firenze 1847. szeptember 7. (Eger, Főegyházmegyei Könyvtár Ms 1068/8.) Jellemző példái ennek az időszaknak, melyben a bécsi művészeti életből továbblépni próbáló két magyar festő, Olaszországban, német nyelven érintkezett egymással. A levelek közlésének engedélyezéséért köszönet Dr. Antalóczi Lajosnak az érseki könyvtár igazgatójának. Nagy segítségemre volt Jürgen Mahler úr abban, hogy a nehezen olvasható leveleket elolvasta. Markó Károly levelezéséről: KOPP Jenő 1942. 12 ZOLNAY Béla 1993.; A biedermeier művészettel foglalkozik még: ERNSZT Lajos -LÁZÁR Béla 1913.; FARKAS Zoltán 1924.; HORVÁTH Edit 1936.; KOPP Jenő 1943. 13 Waldstein gróf részére festett 220 felvidéki motívumot ábrázoló akvarellje a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményében van. 351