Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Cs. Schwalm Edit: A csipke alkalmazása Heves megye női viseletében

vagyon, ennek széle bársonnyal s ez ismét keskeny vörös posztóval ékesíttetik..."

4] Az egri ivóról készült képen látjuk ezt a posztóujjast, aminek nagy gallérja van. Mártonffy Károly (1854) ezt írja: „... általánosan viselnek az asszonyok sötét kék posztóból, a leányok pedig tarka kartonból készült galléros ujjast vagy réklit, de téli időben ... ködmön a divatos... ". A leírást kísérő litográfián láthatjuk is ezt a galléros ujjast.

42 Reguly Antal (1857) munkájában: „Ipolymentében recklit is hordanak, vagy kabát posztobul, nyaka bársonybul lehajtokára, csipőn alul megy és körül van itt is bársonnyal varrva, a derekán bárson pintlivel összekötve, melynek végén réz kapocs ".

43 Néprajzi gyűjteményünkben az 1870es, 1890-es évekből csak néhány ujjas található. 1900-1914 között már sokkal több készült, és az I. világháború után, az 1920-as évektől szaporodik meg a számuk. Eleinte a 12. kép. Kiskabát, „bujka", Boldog, 1900. szoknya anyagától eltérő textilből készültek. Szabásuk szerint két típusba sorolhatók. A korábbiak testhezálló, derékhoz simuló, karcsúsított szabásúak, deréktól egy szoknyára fekvő puha harangosan bővülő fodorral ellátva. A blúz ujja is rásimul a karra, s gyakori, hogy a vállnál bővebbre szabták és ráncolták a polgári divatban megjelenő sonkaujj nyomán. A neve: blúz, testálló, rékli. Amit nyáron viseltek, könnyű anyaggal bélelték. Keskeny álló nyakúak, ritkábban visszahajló gallérral. Az egri viselet jellegzetessége volt az ingváll, lajbi, vállkendő fölött viselt posztórékli. (Gyűjteményünkben sajnos ilyen nincs.) Speciális fajtája a XIX. század második felében megjelenő vattás rékli, amelynek két réteg kelméje (szövet, kasmír) közé (paplanvarrással) néhány vattaréteget dolgoztak. Ezt fekete prém és zsinórozás díszítette.

44 A másik típus később jelent meg a vidékünkön, legtöbb településen az I. világháború után. Ez egyenes szabású, a testtől elálló, lebegő formájú, Néha hátul egy keskeny pántot is varrtak saját anyagából a derekára. Neve blúz, litya, szálika. Anyaga könnyű karton, selyem, lüszter, selyemlüszter. Ezt nem bélelték, tulajdonképpen már a mai blúz funkciójában használták. Ezt a típust - egy-két települést kivéve (pl. Boldog) - mindig gallér díszítette, mégpedig igen változatos formában: keskeny, többsoros, széles, egész vállat beborító stb. Egerben a blúzoknak is egy különleges változata alakult ki az I. világháború után: az öves blúz. A vállaknál és elöl húzott bő szabású, a derék fölött 5-8 cm-re ráncokba fogott, rádolgozott övvel kötötték meg. Az öv olyan magasságban helyezkedett el, mint korábban a lajbi széle.

45 Az Eger környéki falvakban 41 SÁVOLY Lajos 1846. 21. 42 MÁRTONFFY Károly 1854. 78-79. 43 REGULY Antal 1994. 165. 44 FLÓRIÁN Mária-HORVÁTH Terézia 1982. 409. 45 CS. SCHWALM Edit 1985. 56. 332