Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Veres Gábor: A népi jogélet tárgyai
A lakodalomban használt tárgyak és népi jogi viszonyrendszerük változása A lakodalom - megyénk palócok által lakott falvaiban - a hagyományos paraszti közösség nagyfokú bomlását megelőzően az egész település életére hatást gyakorolt. Az eseményre az is kíváncsi volt, aki a vacsorára nem kapott meghívást. A vendéglátás két helyszínen, a lányos és a legényes háznál történt. 14 A résztvevők létszáma 100-200 fő, de találunk említést ettől nagyobb vendégseregről is. Az asszonyok gyermekük 12-14 éves korától már „készültek" a lakodalomra. Ki- ki lehetőségei szerint igyekezett tálakat, tányérokat, fazekakat, evőeszközöket beszerezni. A Bél-medence falvaiban így is igen ritka volt az olyan lagzi, melynek eszközkészletét a vendéglátó család maga tudta volna biztosítani. A felszerelés nagyobb részét kölcsön kérték erre az alkalomra. A legény és a leány családjának külön-külön feladata volt az eszközök beszerzése. A lakodalom hagyományos ételének számít a palócoknál - a XX. század elejétől - a húsleves és a töltött káposzta. Elkészítésük a század elején még 20-30 literes cserépfazekakban történt. Mikófalván a főzéshez 2-5 fazékra volt szükség. A cserépfazekakat a környéken a Felvidékről, főleg Gömör megyéből érkezett fazekasok, kereskedők árulták. Az edények gyakran a megkülönböztethetetlenségig hasonlítottak egymásra, melynek oka az is volt, hogy egy-egy jó hírű fazekas edényeinek a vásárlása divat lett a faluban. A lakodalmas fazékra gyakran került a tulajdonosra utaló jel, mely lehetett a fülre kötött színes drót, madzag vagy színes festékfolt. Balatonból származó adatok szerint 15 a múlt század végén még a családfő tulajdonjelét, később a családfő nevének kezdőbetűit vésték, festették, karcolták a fazék fülébe talpába. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a fazekakkal kapcsolatos ügyleteket az asszonyok bonyolították. A gazdasszony választotta ki és vásárolta meg a vásárokon, házaló kereskedőktől. Ő használta a háztartásában és az esetleges kölcsönadásról is ő döntött, nem a családfő. Ez az adat is bizonyítja azt a palócokra jellemző jogi szokást, mely szerint a családi tulajdon minden darabja a családfő személyéhez kapcsolódott. Ezt a kapcsolódást már a századfordulóról származó adatok alapján is tudjuk árnyalni. A családfő tulaj donjegyével, majd nevének kezdőbetűjével ellátott objektumoknál a jel nem azt jelentette, hogy a tulajdonhoz kapcsolódó valamennyi jogosítvány a családfőt illette volna. A hagyományos palóc paraszti társadalomban az ingatlanok és nagyobb értékű ingóságokkal kapcsolatos jogügyletek esetén (adásvétel, ajándékozás) a családfő volt jogképes. 16 Az ügyletek csak abban az esetben voltak érvényesek, ha azt a családfő kötötte meg. A háztartási eszközök tulajdonjoga és az ahhoz kapcsolódó jogosítványok a családfő feleségéhez kötődtek. „Ha a férfitól kértek kölcsön valamilyen konyhaeszközt, az asszony tudta nélkül nem adhatta oda, hacsak nem akart családi perpatvart." 17 A „családi perpatvart" ebben az esetben felfoghatjuk a megsértett jogi szokás szankciójaként, mellyel az asszony a saját jogait védte. Természetesen a hagyományos közösségben mindenki ismerte azt a szokást, hogy konyhaeszközt csak a gazdasszonytól „illik" kérni. A kölcsönadott lakodalmas fazékon tehát hiába szerepelt a családfő jele, annak kölcsönadásáról az asszony szava döntött. A cserépfazekat-vászonfazekat az első világháború után kezdi felváltani, kiszorítani a vasfazék, majd az 1930-as évektől egyre több helyen bukkan fel megyénkben a nagy zo14 BAKÓ Ferenc 1955. 15 Saját gyűjtés 1996. 16 TÁRKÁN Y SZŰCS Ernő 1981. 17 Saját gyűjtés 1996. 289