Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

volt és azon igyekezett, hogy minél több tehén hasznát megszerezze. Ezért az ól ajtajába boronát állítottak, hogy a hívatlan látogató a fogak közé essék. Számos megtörténtnek vélt esetet elmondtak.

197 Déván (Hunyad m.) az ilyen boronának újnak kellett lennie, olyannak, mely még nem járt kint a földeken."

8 Egyes székely tájakon az őszi munka befejezésekor kinn hagyták a boronát. Szent György-nap hajnalán keresztül nézve rajta megtudták, hogy ki a boszorkány a faluban. A palócok nem hagyják kinn a határban a boronát még egy éjszakára se, mert a gonoszok, a boszorkányok tanyát vernek alatta. De akik boszorkányságot akarnak tanulni, alábújnak és meglesik annak titkait.'

99 A boszorkányok (szépasszonyok) nagyon kötődtek a boronához és a boronáláshoz. Az Ormányságban: „Mögbaronnáták a szépasszonyok ászt, aki belelépött a tágliba (táljukba) vacs (vagy) csöpögépzsbe űd (ült) débe (délbe)."

200 A vesszőboronát olyan ing darabjával varázsolták el, melyben valaki meghalt. Ennek egy darabját rákötötték és azt remélték, hogy a madarak nem eszik ki az azzal eltakart gabonamagvakat.

201 A tejmegrontás megelőzésére fejeskor meghatározott számú ágat állítottak a fejőzsajtárba (Veszprémvarsány, Zsilizpatak Győr m.). Máshol a szemmel megvert jószágot olyan vízből itatták, melybe a vesszőborona tüskéjét előzőleg megáztatták.

202 Megjegyzem, hogy a boronához kapcsolódó hiedelmek közül sok fűződik a boszorkányokhoz, és azok valami rossz cselekményét igyekeznek elhárítani. Összegzés A boronának a magyar nyelvterületen formáját, alapanyagát és készítését tekintve két alapformáját lehetett az elmúlt századokban megkülönböztetni. Afogasborona minden valószínűség szerint az olyan fenyőfa gerendából fejlődött, melynek ágait 20-30 cm hosszúságúra levágták és ezzel igyekeztek a szántás egyenetlenségét eltüntetni. Ezért a Székelyföldön, ahol a gerendát és a földegyengető szerszámot egyaránt boronának nevezik, az utóbbit megkülönböztetésül boronáló boronának mondják. Három fejlődési fokozatot lehet megkülönböztetni: a. Faborona, kerete és fogai egyaránt fából készültek, b. Vasborona a fogakat már vasból kovácsolták, de a kerete még fából készült, kerekes és kovács mester közös munkája. Legkorábbi példányait a XVI. századból tudom kimutatni, с Vasborona, teljesen vasból, gyárakban állították elő. Az első példányai a XIX. század második negyedében tűnnek fel, de általánossá csak a XX. században válnak. A két utóbbi azonos köznyelvi-tájnévi elnevezése a statisztikák, a nyelvés néprajzi atlaszok adatait nehezen értékelhetővé teszik. Formáját tekintve a négyszög alakúak (négyzet, téglalap) látszanak régebbinek Európa szerte, ahol a trapéz alakúak a XV. században tűnnek fel, nálunk csak a XVIII. sz. végétől találkozunk velük és előfordulásuk mutatja, hogy nyugat felől érkeztek hozzánk. A fogasborona elsőrendű feladata szántás után a hantok, göröngyök összetörése, a szántásra elvetett mag földdel való betakarása. A XVII. század második felétől kezdve ta197 BALASSA Iván 1963.461. 198 SZENDREY Zsigmond - SZENDREY Ákos 1939. 116. 199 Uo. 200 OrmSz. 201 Zsobok Kolozs m. KÓS Károly 1944. 76. 202 SZENDREY Zsigmond - SZENDREY Ákos 1939. 116. 252