Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

vasszal a kikelt őszi vetések, a rétek, legelők megjáratása, tehát mind olyan munkálat, mely a szántóföldi földművelés színvonalának emelkedését jelenti. Különleges formája, amikor a vasfogakat hengeren helyezik el és ezzel a két eszköz munkáját egyesítették. Szórványosan az is előfordult, hogy a fogasborona lapjai közé ágakat fűztek és ezzel az elegyengetést finomabbá tették. Ugyanilyen célt szolgált, amikor a fogasborona után vesszőboronát kötöttek. A források és a megfigyelések egyaránt azt javasolják, hogy lóval kell boronálni, mert az sokkal gyorsabban végzi a munkát. A vesszoborona homokos vagy más könnyű talajon önálló munkát végez a szántás után, máshol inkább a fogasborona kiegészítője. A két dorong közé fogott vesszőkötegek jelentik a legegyszerűbb megoldást, de ennél a szánszerű keretbe való beszövés sokkal általánosabbnak látszik. Az egyszerű formákat a gazdák maguk is el tudták készíteni, a bonyolultabbakat helyi vagy erdős vidéki specialisták árulták. Az utóbbiak vásárokon is ajánlgatták portékájukat. Legjobb vesszőnek a kökényét és a somét tartották. A XIX. században a két borona forma egyre jobban elkülönült egymástól. A vesszőboronát ritkábban alkalmazták rögtörésre, inkább az apró magvakat (köles, hajdina, mák stb) takarták be segítségével. Tavasszal sok esetben megjáratták vele a vetéseket, rétet, legelőt, de ennek inkább az elszáradt gyomok összegyűjtése volt a feladata. Alkalmazták kerti növények boronálására, utak, udvarok elegyengetésére, tisztítására. Nagyüzemi gazdaságokban ritkán, a kisgazdaságokban a legutóbbi időkig, különleges, finomabb munkákra helyenként megmaradt. A borona szláv eredetű szavunk írásban viszonylag későn, csak a XV. században tűnik fel. A boronál 'eggen' általánosan ismert és használt az egész magyar nyelvterületen, csak a nyugati és a déli szegélyen találkozunk a hordoz 'eggen' igével, melynek hord alapja finnugor eredetű. A hordó 'Egge' szó csak egyszer fordul elő. A boronaáll 'a borona levele, melybe a fogakat erősítik' terület- és hosszmérték (kb. 180-200 cm), mely a magyar nyelvterület legkeletibb és legnyugatibb pontjain fordul elő. Ez a szerszám régisége mellett tanúskodik, éppen úgy, mint a hozzátapadó hiedelmek. Ezek az eke esetében elsősorban termékenység varázslások, a henger esetében egyáltalán nem találhatók, a boronaval kapcsolatosak viszont a rontást igyekeznek elhárítani. Ebben a boszorkányok elleni küzdelem játssza a fő szerepet. Az eke-borona-henger hármasból kétségtelenül az eke a legfontosabb, mely a föld megmunkálásának fő feladatát végzi. A borona és a henger megtalálható Eurázsiában mindenütt, ahol ekével művelik a földet, de ezek csak kiegészítő, bár rendkívül fontos szerszámok. Szerepük a szántóföldi földművelés színvonalának emelkedésével egyre növekedett, majd a XX. században a belőlük kifejlődött újabb és hatásosabban működő munkaeszközöknek adták át a helyüket. 253