Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

arányban használtak „vasboroná"-t, de negyvenben ez még a 10%-ot sem érte el. Feltűnő Hajdú megye vezető szerepe. Mindez Varga Gyula számára is fejtörést jelentett, ami kitetszik az alábbi megállapításából: „... szerte az országban széltében használták korszakunkban (XIX. sz. második fele) a faboronát. Számos községről rendelkezünk adattal arról, hogy a faborona - a vasborona mellett - átélte az első világháborút, sőt egyes helyeken még az 1950-es évek elején is szinte kizárólagosan ezt használták. Ezt a megállapítást alátámasztják a Néprajzi Atlasz kérdőívei is". (338). Ennek során a néprajzkutatók szinte minden kutatóponton megtalálták a „faboroná"-t, vagyis a farámás, vasfogakkal ellátott és így nevezett szerszámot. Mivel a néprajzkutatók legtöbbször a régi formák után érdeklődnek, ezért nem lehet tudni, hogy a gyűjtés idején (1960-as évek) egy településen belül mit jelentett, különösen, ha tekintetbe vesszük az éppen ebben az időben zajló kollektivizálási folyamatot, mely a pontosabb meghatározást semmiképpen sem segítette elő. A vesszőboronáról az összeírások, statisztikák nem emlékeznek meg, mert alig képviselt valami értéket. Alig akad adatunk jelentőségének számszerű kifejezésére. Szegeden 1870ben 220 vas- és 49 farámás és 2477 vesszőboronát írtak össze.

192 Megállapítható tehát, hogy az amúgy is kevés és terminológiailag nem tisztázott statisztikák nem teszik lehetővé a fogasboronák változásának nyomonkövetését. Ilyenre a vesszőboronák esetében még kevésbé lehet szó. A nyelvjárási, a néprajzi atlaszok ilyen vonatkozásban, más feladatrendszerük következtében, kevésbé nyújthatnak segítséget. Borona (boronálás) a nyelvben és a hitvilágban Egy-egy munkaeszköz és a vele végzett művelet régiségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nyelvben és a hitvilágban milyen nyomot hagyott. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy a borona és a boronálás hogyan jelentkezik a szólások világában, ami azt bizonyítja, hogy a műveletet széles körben ismerték. Pázmány Péter írja 1613-ban: „A hamisságot egyébbel hazugságnál bé-boronálni nem lehet". A pejoratív jelentésére több példát is találunk. 1688: „Berenáld berenával hazugságodat". 1648: „Szíveinknek mezejét a keserűségnek boronájával bé boronállya".

193 Székelyföldön az elboronál 'elleplez, elszínel, eltussol (igazságot, hiányt), kiszépít (hibát, rút dolgot).

194 Máshol össze-vissza beszédet jelent, ami nem illik a boronával végzett rendszeres munkához. „Az előtt el(siratták); mindent össze-vissza boronáltak".

195 Összeboronál 'összeházasít'

196 nem csak a nyelvjárásokban, hanem a köznyelvben is használatos. Ezzel a néhány példával csak jelezni kívánom, hogy a borona ~ boronál milyen mélyen gyökerezik a magyar nyelvben és tudatban. A boronákhoz nagyon sok hiedelem járult, de nem csak annak vessző változatához, hanem a fogas boronához is legalább annyi. Érdemes ezek közül néhányat megemlíteni. A fogas borona elhárító erejét különösen a tejet elvivő boszorkányok ellen alkalmazták. Szent György-nap estéjén (ápr. 23.) Karcsán (Zemplén m.) minden boszorkány talpon 192MGSz. 1900.65. 193 NySz. 1. 191. 194 MTsz. 195 Hangony. Gömör m. MNy. 72. 337. 196 OrmSz. 251