Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

dést négy időszakaszban vizsgálja és ábrázolja. 1900 előtt helységek mindössze 1%-ból tűnt el. 1900-1920 között ez 16%-ra emelkedett, elsősorban a nyelvterület déli, továbbá az észak-nyugati és -keleti részén. Ez 1920-1945 között már 30% és ez a fentebb említett területeket helyenként szórványosan, máshol összefüggően kapcsolta össze. 1945 után a megmaradt 53% is jórészt felszámolódott, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy helyenként ne maradt volna belőle egy-egy kis gazdaságban, mint arról a már említett adatok és a magam tapasztalata is meggyőzhetett. Meg lehet állapítani, hogy az ilyen folyamat bemutatása nem feltétlenül tartozik azok közé a témák közé, amit a néprajzi atlaszok sikeresen tudnak ábrázolni, legfeljebb csak tendenciákat jeleznek. A vesszőborona árát nehéz meghatározni, mert ezzel kapcsolatban alig találtam feljegyzést. A XIX. század közepén egy vasborona ára 14 ft. pengő és eltartott 16 évig „...a tövises borona ára 2 frt. 12 kr., melly egy legfeljebb két évig tart".

160 Az összehasonlítást aligha lehet elfogadni, hiszen mind a két szerszámnak más és más volt a feladata. A vesszőboronát elsősorban búzáért vagy más gabonaneműért cserélték azok, akik hegyesebb, terméketlenebb vidékről szállították azt. Máshol a szegényebb paraszti réteg tagjai vitték azt a vásárra. A XX. század közepén Bernecebarátiban (Hont m.) egy véka búzáért, Tahitótfaluban, Tápióbicskén (Pest m.) egy fél zsák búzáért adták. Az 1950-es években 100-150 forintot is megadtak érte.

161 A tövisborona formája A viszonylag könnyen elkészíthető és nem tartós szerszám formájáról a régebbi szakirodalom nem sokat jegyzett fel, arra hivatkozva, hogy azt mindenki ismeri. Ezt a felfogást Pethe Ferenc is kifejezésre juttatta, ugyanakkor jó megfigyelőként pontos leírást nyújtott. 1805: „Tartok még én tövisboronát is, melynek készületiről Magyarnak sokat beszélleni nem szükség. Azt mondhatom rólla, hogy a tövisset két szánkatalp forma, előre felfele görbülő faközibe a vagy 3 karóra, vagy is egy görbe saroglya forma eszközre fűzni, jobb mintsem azt, alsó Magyarországon, két hasáb közé szorítani".

162 Pontosan ötven esztendő után egy másik szakember, ismét csak arra hivatkozik, hogy készítéséről szólni felesleges, „Mert készületükre nézve is csak annyiban különböznek egymástól, hogy kisebb-nagyobbak; szánforma fákkal ellátottak, vagy nélküliek; és legfeljebb kötéseikben különböznek. Miért is a 22. kép. A vesszőborona főbb típusai. Ikvai Nándor 1981. nyomán. 160 GL. 1851. 1084. 161 IKVAI Nándor 1981. 289. 162 PETHE Ferenc 1805. 1. 312. 243